2009. március 28., szombat

Dió, kacsamell, egymás mellé álmodva

Mára elég lesz, így ezzel a recepttel gyors leszek, nem magyarázok feleslegesen, a fogalmazásom úgyis meglehetősen pongyola. Reméljük, csak egyelőre. Majd belejövök, s talán, a fotózásba is:-))).

Hozzávalók 4 személyre (szerintem 4 személyre)




1 egész hízott kacsamell
15 dkg dió
1 deci tejszín
5-6 kanál olívaolaj
Zöldfűszerek
3 gerezd fokhagyma
Só, bors
Olívaolaj, vaj
25 dkg (szárazon) farfalle
Díszítésnek némi koktélparadicsom és rukkola (rucola, borsmustár)

Kacsamellet besóztam, borsoztam, bekentem fokhagymával és az apróra vágott zöldfűszerekkel, esetemben a kerti megszokott, kakukk és rozmaring jött számításba. Hagytam pihenni zárt dobozban pár órát szobahőmérsékleten. Gondolom jól tettem:-D. Amikor meguntam, beirdaltam a bőrét átlósan majd arra merőlegesen is, és forró, nagyon forró serpenyőben addig sütöttem, míg a zsírja szinte teljesen ki nem sült belőle. Közben párszor érdemes leönteni a kiolvadt matériát, nehogy párolásba torkolljon ez a jó kis előkészület. Ha a bőrös oldal kész az újra szárazra törölt serpenyőben a húsos oldalt is megpirítom, maximum két percig végezve a műveletet. Ez után két út járható. A gyors: 200 fokos sütőbe dugod lehetőleg ugyanabban a vas serpenyőben amiben elősütötted és vársz vele 8-10 percig. Így rozé a kacsamell. Aki nem szereti rozé (javasolom igyekezzen megszeretni!) az várhat vele 15-20 percig is, vagy kipróbálja a kevéssé költséghatékony vonalat, ahogy tegnap én is készre sütöttem a kívánatos melleket. Tehát az elősütést követően kb. 70 fokos sütőbe dugtam őket és 1.5 órát toporogtam, illetve kóstolgattam az egyik kedvenc boromat, aminek még ma is az utóhatását sírom. Nem, a bor nem volt rossz, én vagyok meglehetősen érzékeny mindenféle tudatmódosító megmozdulásra. Még a cigarettára sem tudtam rászokni, pedig tinédzserként igyekeztem keményen:-). Tudom jó nekem. Na visszakanyarodva. Bárhogy így járunk el, a kacsa kikerülte után közvetlenül az ELŐMELEGÍTETT (főleg az alacsony hőfokos készítésnél kiemelten fontos) tányérra helyezett húst lazán fóliával fedjük, 10 percig még várunk ha bírjuk addig.

Kifőzzük a tésztát. Al dente. Persze. Összeturmixolom a diót az olívaolajjal, tejszínnel, fokhagymával és kevés sóval. Tésztát vajjal forrón összekeverem, ráöntöm a diós cuccot is, keverem és ízlés szerinti sajttal szórom, ha akarom. Én gorgonzolát álmodtam a közértben hozzá, de jó bármelyik parmezán is. Ha éppen kaptunk és nem kell a Culinarisba zarándokolnunk érte.

Nagyon finom volt. Laktató is. Tápanyag is. Ami belefér. Képen látható módon táltaltam.

M.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése