2009. március 28., szombat

Onyx-ban jártam



Már megint a Bűvös Szakács. És nem, nem fizetnek érte:o)




Az úgy volt, hogy Széll Tamás kinn járt a Haeberlin háznál és egy hétig volt szerencséje ellesni az ottani fogásokat, méltán népszerű ízeket. Néhány ilyen-olyan kommentet követően Hamvas Zoltán lehetővé tette a blog olvasóinak, hogy az egyébként 12.900,-Ft-os menüt 6.900,- forintért végigkóstolhassuk. Nem bántuk meg. Bort is kaptunk, isteni volt.

Fejben lepontoztam persze, kiszolgálásból csillagos ötös, a menüt nem szeretném skálára állítani, mert nem értek a témához olyan hihetetlenül kiemelten, így csak ízlik, nem ízlik alapon tudom mondani, hogy azért erősen a tízes felé közelített, már ha tíz számjegyből állna az a skála.


Az előételben a libamáj valóban tökéletesre volt készítve, erre nagyon allergiás vagyok, ha túl véres, mászós, akkor nem eszem meg, ha kiszárad, akkor sem. Ez mindent egybevetve semmi kivetnivalót nem hagyott maga után. A libamájhab nekem sok volt, - nehéznek tűnt - annak ellenére, hogy ízben semmiképpen sem tudnék belekötni. Alatta a kagyló kissé el is veszett szerintem. A mellé adott briós zseniális, ezt hamarosan ki is kísérletezem, hogy itthon is elő tudjak állítani ilyen egyszerre levegős, ám de ropogós csodát.

Ne feledjem az elő-előételt, a füstölt ízű zellerhab nagyon eltalált, a fürjtojás kissé sótlan, de így is élvezhető volt. Most ettem először fürjtojást, ne mondjátok el senkinek:o))). Legjobban a véres hurkalevest vártam, végül kissé csalódtam benne. Nekem túl édes volt. A hozzá kapott almaropogós zseniális. Kérek még, sokat:-D. Mivel nem vagyok halas, külön kérem kiemelten értékelni, hogy a homárt megettem, a kagylós májhabot pedig megkóstoltam, tehát előzőről is van véleményem, naná. Szóval a homár nekem eléggé elveszett a mousselini-ben, valamiért csak a mindenáron egybetartó tokra tudtam koncentrálni, amiben a tok egyben tartójának a jelenléte zavart egy kevéssé. Nem sikerült rájönnöm, de gyanúsan zselatinnal volt összetartva. Esetleg agaragar. Mondom, nem értek hozzá.

Számomra a vacsora fénypontja volt, de biztos nem kapok ezért piros pontot sem Tamástól, sem Szabinától, lévén, hogy nagy (erről később egy posztban bővebben) fagylaltrajongó vagyok, az a granité, ami cigánymeggyből készült és szegfűszeggel illetve mentával ízesítették. Nagyon eltalálta az ízlelőbimbómat egyfelől, másfelől pedig megágyazott a szarvasnak, amiről ódákat tudnék csak zengeni. Partneremnek a lapocka,



nekem a gerinc ízlett jobban (1,5 óra 65 fok ennyit tudtam meg a nagy hallgatózásban), de mindent egybevetve valóban ez volt a FŐ-fogás, a menü királynője. A szarvas mellé káposzta trióként aposztrofált "köret" jó ötlet volt, ízben se nem édes, se nem sós, ráadásul nem az a megszokott köménymagos anyu főzte vonal. A tál közepén látható kis krumpligombóc szerűségre (hasonló töltelék volt benne mint a káposztás pirogban) meg is jegyeztem, hogy ilyen Szlovákiában nagyon sokat ettem síelés közben, előtt és után, igen egyszerű és ízletes dolognak tartom. A lapocka-pörkölt tetején a pohárban kelkáposztahab volt, a gerinc mellett a lila káposzta (vörösborral) és középen a már említett gombóc látható.

Desszertben a kesernyés narancs nagyon ízlett, a fagylalt kellőképpen jellegtelen (jó értelemben) volt a domináns narancs íz mellé, a bónusz csokitálat meg elloptuk a szomszédunk asztaláról is, mert ott hagyták felelőtlen. Na nehogy már ne garázdálkodjunk egy kicsit legalább, ha bejutottunk egy ilyen étterembe:o))).

Csak néhány képet sikerült lőni, sajnos előbb bontottam le minden tálat, mint sem hogy észbe kaptam volna.

Legközelebb április végén terveznek hasonlót, spárgaszezonban, én mindenképpen ott leszek.

Macaroon




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése