2009. április 9., csütörtök

A pisztráng és én

Az úgy volt, hogy nem eszem halat. Nem ettem. Mert utálom a balaton ízű halászleveket, nekem mind olyan mintha úsznék oszt utánatolnék egy kis paprikás hagymát. FÚJ! Ne is akarjon senki rábeszélni. Így nem ettem régen pisztrángot sem. Egészen addig míg Gábor barátommal (és Tamással) nem rúgtunk be istenesen a nagy ijedtségre és hidegre való tekintettel, ami egy szezonnyitó áprilisi! raftingtúrát jelentett a 2 fokos Soca-ban:-). Jó lett volna, ha nem úszom végig a teljes felső szakaszt magas vízállásnál. No, akinek halálközeli élmény kell bátran ajánlom, nem, nem elrettentésnek, mert én azért is visszamentem utána és megeveztem, egyszerűen csak akkora adrenalinlöket beesni egy zúgóba, hogy vetekszik egy ejtőernyős ugrással, bár azt még nem próbáltam. De akarom! :o) Szóval Szlovénia, ha még nem lenne tiszta a dolog, seggrészegen bevodkázva beesünk a Vančar-ba (nem tudom újjáépítették-e, mert szétesett egy pár évvel ezelőtti földrengésben ami éppen egy héttel a mi érkezésünk előtt volt, hogy fokozzuk az adrenalint:-) és akkor az én Gábor barátom azt mondta, minden ellenvetést kizárva, hogy bazd meg te itt pisztrángot fogsz enni, ennyi. És én még kultúrált voltam, mert ők a fejét is betolták úgy egyben, ahogy van. Na az gusztustalan volt, a hal viszont nem. Azóta így készítem ahogy ők, azaz nem, hanem fejezem be, a tetejére gremolatat locsolva. A gremolata jó nagy csomó petrezselyem, fokhagyma, (nálam olívaolaj is) és citromhéj keveréke, hagyományosan ossobuco mellé tálalják, de HALRA isteni finom, tessék nekem hinni és mihamarabb kipróbálni. Tehát aki nem szereti a halat, lehet ezzel kezdeni. Nem kezdek itt az egészségről papolni, de heti egyszer ez nagyon belefér (Csarnok, alul beugróban a halas, rákok és polipok a pulton, egy pisztráng 500,-HUF körül van, szóval még csak nem is drága egy kajára), de kezdhető Szlovéniában is, én valahogy a Szalajka völgyben nem annyira szeretem, az enyém mindig finomabb lesz:-))), nem utolsó sorban aranyárban mérik én meg szeretem a halat fűszerekkel készíteni, ők nem.

Szóval ez nem is annyira recept, inkább leírom, hogy egy napra teli tömtem a halaim hasát a zöldfűszereimmel (zsálya, kakukk, rozi, öreganyó), kis olíva meg foki kívülre és bepihentettem őket a hűtőbe. Másnap az ember egy órás próbálkozása után meggyújtottam 5 perc alatt a brikettet (váháhá teremtés koronái:-), leégettem parázsig és ráhajítottam a halaimat, ilyen lett az említett katyvasszal a végén meglocsolva (sajna a bőre lefittyent):


Mellé párolt mángold ment (Csarnok D7-D8-as zöldségesek, 200,-HUF körül egy darab) és pirított házi rozskenyér. Édességnek karikára szeltem narancsot, megkentem mézzel (kurva jó ki ne hagyjátok!!!), és a végén azt is feltettem a maradék melegre, így a méz rákaramellizálódott a szeletekre, kicsit fahéjjal szórtam, isteni finom na! Lehet bármi más gyümölccsel, de ez valahogy kiemelkedően rohadt jó, kardamont is elvisel egy cseppet aki szereti.

Na szóval grillre fel, halevők előnyben. Mert talán én is annak mondhatom magam egy ideje.

M.



2 megjegyzés:

  1. Miért nem kiabálsz, hogy van blogod?
    Majd jól beajánlak a gasztro gyűjtő oldalra!

    VálaszTörlés
  2. Hát mert ritkán vagyok elég kitartó és türelmes, ezért félek, hogy elmerül a blogom a süllyesztőben, bár eddig ezt sikerült megúsznom:-))) Mindent fotózok mint a Tüskéshátú barátom az Ugrifülesből!
    KÖSZI!

    VálaszTörlés