Túrós csuszám

Annánál megtudtuk, hogy felnőttként is létezik ember, aki képes a szalonnára cukrot szórni, ráadásul nem is kis mennyiségben. Előrebocsájtom én ezt tutira nem tudnám megenni, nekem a túrós csusza, tészta, vagy édes vagy sós, igaz belefér mindkét verziója. Annak ellenére, hogy oda vagyok a sós-édes dolgokért (sós karamella, sós csokoládé:-) ezzel a felállással sem most, sem gyerekkoromban nem barátkoztam meg, ahogy a káposztás tésztát sem bírom elképzelni édesen. Tényleg, ha már ez eszembe jutott, ki is teszek egy szavazást erről a borzalmasan fontos témáról, tessék kérem odabökni, kíváncsi vagyok a megoszlásra.

Túrós csuszát (kicsit hamisat) mostanában többször készítettem, mert rákaptam az ételek alá kiolvasztott szalonnazsírra, amikor is a maradék pörcöt valahova el kellett ugye használni. Kivéve amikor megeszem úgy ahogy van, magában, frissiben, kenyér és gondolkodás nélkül.

Igazán recept nincs, inkább a módszer ahogy én készítem. Ha nincs itthon csuszatészta, ami ugye előfordul, akkor lasagne tésztát tördelek és főzök ki hozzá. Némileg szentségtörés, mert a csusza egyik lényege a sok-sok tojás, de nekem elhihetitek, így is isteni, képtelenség ellenállni neki.

Tehát a tésztát sós vízben kifőzöm.
A szalonnazsírra szedem majd megborítom egy jó adag tejföllel elkevert túróval. Persze, ha jó zsíros túrót kapunk, felesleges bele a tejföl, én csak kenőanyagnak használom, hogy jobban csússzon.
Átforgatom a tésztát a zsíros, túrós csuszpájzon (kopirájt Hódos Hajnalka), tányérra szedem, ráborítom a szalonnapörcöket és magam részéről némi borssal is megkínálom a végén.

Tejtermék tekintetében a csomádi tehetészet cuccait használom, nagyon beválltak, mindenkinek ajánlom.

Macaroon