Macaroon

Madártej torta

2011-05-09T05:21:00.001-07:00

Kellemes kis téma a desszert, ám nálunk kimerül általában az egyszerűbb, néhány perc alatt elkészíthető krémekben. Tortában, süteményben a Daubnerre és más általam kedvelt helyekre hagyatkozom, de azért akad helyzet, amiben a házi megoldás nagyobb sikert ér el, ez is egy ilyen volt!

- Te Krisztián, mondd már meg mi a kedvenc ételed, mert akkor a szekrény összeállítása után azt főzöm neked köszönet képen.

- Nem, tudom. Étel? – csillan fel a szeme,- a madártej!

Azt hiszem ez az úgynevezett, no comment kategória, Krisztián tehát madártejben utazik, így nekem is muszáj volt hangolódni, pedig a habok főzögetése nem tartozik a kedvenc időtöltéseim közé. Adott habitussal, aki ismer, tudja miért is állok hadilábon a monoton, sokáig tartó unalmas dolgokkal.

Hát megcsináltam. Aztán tovább gondoltam, mert jött egy szülinap, és megszületett a következő, a madártej torta:

Szép mi? Jó is volt, de fontos, hogy előző nap készítsétek, mert meg kell szilárdulnia a tölteléknek. Fél nap biztosan kell neki hűtőben, különben úgy jártok, ahogy mi, de persze kanállal is finom volt!

Édes omlós tészta

Hozzávalók:

125 gramm vaj

90 gramm nádcukor

1 db tojás

250 gramm sima liszt

szükség szerint 1 evőkanál hidegvíz

Mindenféle trükköket írnak, gyorsan, meg robotgépben, én fogom és összegyúrom a tésztát, hűtőbe teszem pihenni fél órára, fóliában. 30 centis tortaformát bélelek ki vele, oldalát, alját és újra hűtőbe tolom 5 percre. Sütőbab hiányában nélküle, 200 fokra melegített légkeverésre száműzöm 15 percre, kicsit sötét lesz a széle, de nem vészes, ne vegyétek ki hamarabb.

Kulimász:

1 liter tej

4 dl tejszín

12 tojás szétválasztva

2 kanál kukoricaliszt

Cukor, ízlés szerint

Vanília

Csipet só

Tojássárgákat kikeverem a vaníliával és cukorral, a lisztet is elkeverem némi tejjel és az egészet a melegedő tejszínes tejhez kutyulom, lassú melegítés mellett besűrítem. Lassú! Mert összeugrik ha odapörkölünk neki.

Ha kész, feltöltöm vele a tortaformában félkészre sütött karimát, 110 fokra csökkentem a sütő hőfokát és malmozok 1 óra uszkve, 20 percig. A megmaradt fehérjéket csipet só és cukor társaságában felverem, kifőzöm, ahogy a madártejnél szoktuk, rácsinosítom a torta tetejére és visszatolom 10 percre, 200 fokra az egészet.

Csak alacsony koleszterinnel vállalható!

„Illis” vagyok!? Ahol a robusta nem kávé…

2011-05-03T02:08:00.000-07:00

Sportcipő, szűk farmer és bőrdzseki, alatta ing felhajtott gallérral, opcionálisan spánielhaj. Kitalálják vajon melyik országban jártam? Ezt a kombót senki, sehol máshol nem tudja úgy hordani és megjelenni benne, ahogy az olaszok teszik, pedig mi csak északon voltunk és csak két nagyon gyors napra. Triesztben szívtuk magunkba a tenger levegőjét, elvegyültünk a helyiek közt egy Aperollal a kezünkben és sokan, sokféleképpen vártuk a másnapot, amikor egy egész nap meséltek nekünk kávéról, ültetvényekről, és a gyár múltjáról, amivel érdemes volt megismerkedni.

Hoppá csak, az espresso is magyar lenne?

Érdekes a harmadik generációs családi vállalkozás múltjára vetni egy pillantást, hiszen meglepő módon egy Temesvárról Triesztbe települt magyar származású, ám német ajkú úriember alapította a céget, bizonyos Illy Ferenc, ahogy a helyiek ismerték Francesco Illy (1892-1956). Az e.s.e rendszerrel azonos módon, nevükhöz fűzhető az a gép is, ami először dolgozott nagynyomású vízzel, közelítve ezzel a mai espresso minősége felé. Signor Petracco (róla még értekezünk később, van anyag bőven) kifejezett kérésére, nem használjuk az eszpresszó magyarítást, a kávézás hivatalos nyelve az olasz. Ahogy a diplomáciáé a francia, az üzleti élet az angollal boldogul, az espresso az espresso, és fel is írja a táblára, NE ÍGY (magyarul igen és hibával igen): eszprezzsó írjuk, mert helytelen! Vitának, kompromisszumnak helye, esélye nincs. Halkan körmölünk.

Kaptunk a kezdeti lökések és érzések mellé információ halmazt is, lélegzet visszafojtva hallgatjuk a kávéfogyasztáshoz kapcsolódó adatokat. 25 millió ember dolgozik a kávéüzletben a földön, de kávéültetvényei „csak” 60 országnak vannak, robusta és arabica megoszlásban pedig kevés az, aki mindkettőt egyforma mennyiségben állítja elő. A világpiacot nem a kávéuralomra törő olaszok vezetik, elsők között a Kraft, Nestlé és Sara Lee sorakoznak. Hiába az olasz nyelv elterjedése a kávézás területén, a multik továbbra is többet adnak el szerte a világon. Nem olyan meglepő ez, ha tudjuk a legtöbb kávét fejenként egy évre vetítve a finnek fogyasztják, 12 kilogrammot évente! Vezérünknek a finnekről is erős véleménye akadt, célozva a kávéfogyasztásuk mértéktelenségével egy másik élvezeti cikk iránti apadhatatlan szeretetükre. Hangosan röhögünk, amikor bemutatja milyen az illuminált állapotban óriási kávésbögrével lavírozó finn, vicc, mert a hosszú kávé, mint olyan, tudjuk, nem létezik. Nincs hosszú kávé, mert a hosszú csapolással olyan nem kívánt ízek is kioldódnak a kávéból, melyeket akkor érezhetünk, ha másodszor is kávét készítünk a megmaradt zaccból. Ha hosszú kávéra vágysz, tejezz, vagy esetleg forró vizezz, de semmiképp ne mozogj az amerikai, ne adj isten német vonalon. Lemondóan legyint a német szó közben. Megint röhögünk.

Annak, aki kávéültetvényessé szeretne válni, nem kevesebb, mint 5 évet kell előre tervezni addig, amíg a szüretelt cseresznyéből kiszabadított kávébabból ital készíthető. Arabicahoz mindezt 900-2000 méteres magasságban, fákkal körülvett amúgy sík területen kell nekilódulni. Ah so, nem holnap kezdek neki, úgy látom. A palánták elültetését követően 2 év telik el, mire az első cseresznyék beérnek, de csak a harmadikban kezdhető a szüretelés, ami akkor még nem hozható forgalomba a minősége miatt. A kávészemeket a mai napig kézzel válogatják, mert egyetlen károsodott szem is maradandó íz változást okoz egy három kilós kiszerelésben.

Ez a három kilós, azonnal a darálóra illeszthető kiszerelés az Illy mostani főterméke, a gyárlátogatás folyamán láttuk a kanna tesztelését is, amit minden egyes darabon elvégeznek. Szükség is van erre, hiszen a tartályban az oxigént nyomás alá helyezett nitrogénnel helyettesítik, amivel a szemek frissességét biztosítják hosszú távon. Készül a soron kapszula, pod, valamint őrölt és szemes kávé egyaránt, mindegyik közös érdekessége, hogy az ún. blendinget a pörkölés előtt végzi a cég, a blending pedig a különböző helyről beszerzett kávék vegyítését jelenti esetünkben. Ezzel érik el, hogy a forró levegővel végzett pörkölés egyenletes lesz a teljes mennyiség tekintetében. Az eljárás után közvetlen, az egészet átforgatják többször, majd hideg levegővel lehűtik, ahhoz, hogy a folyamatot leállítsák.

A beszerzett minőséget az Illy közvetlen befolyásolja, mert a minőség javulást és a legjobbakat a szó legszorosabb értelmében pénzzel jutalmazza; magasabb árat adnak a jobb kávéért, mint amit a piac megkövetelne tőlük. Az Illy harmadik generációs családi vállalkozás, egy tagját kivéve, aki jelenleg bor üzletben utazik, mindenki részt vesz a napi tevékenységben. Van, aki a könyvelésen és van, aki a vezetőségben veszi ki részét a napi feladatokból.

Tanárunk és vezérünk a nap folyamán általunk kis Mussolininek átkeresztelt mérnök kémikus volt, név szerint Marino Petracco, őt idézve még most is mosolyra húzódik a szám: „Itt születtem és remélem, itt is fogok meghalni a gyárban kávés csészével a kezemben!” Robustát elvei szerint csak a szegények isznak, azok, akiknek nincs pénzük kávéra. Ennyi. Ordít, toporzékol, visít előadás közben, igazi olasz módjára hadonászik, diplomaosztásnál pedig minden nővel keringőt táncol. Lenyűgöző a stílus, tátott szájjal hallgatjuk a fehérjék átalakulását a pörkölés hatására. Előadása alatt titkon mindenki elmarasztalja magát és családját, hogy már születésekor nem kémikusnak szánták. Ízlelésről és szaglástól, az érzékeinkről tanulunk, tudjuk-e, hogy minden illatot valamilyen eseményhez kötünk? Egyszer befújta az oktatótermet kísérlet gyanánt körtefa illattal, amikor az emberek megérezték, felcsillant a szemük, de a heuréka elmaradt. Nem tudták összekötni egészen addig, míg a direkt erre a célra odakészített faceruzát oda nem tolta az orruk elé. AHA! A ceruza. A körtefák kizárólag a faceruzák miatt élnek. Szerinte. Újabb bizonyíték a ragadvány név létjogosultságára. Persze tudom, ilyen dologgal nem viccelünk, aztán mégis. Hogy az ízlelést magunkon is kipróbálhassuk, a nap végére vakteszten vizeket kóstolunk, savanyú, keserű, édes semleges, na de melyik melyik? Kérem, ikszelje be! Nekem a semleges és az édes nagyjából egy vonalon mozgott, a keserűt ennyi kávé után esélyem nem volt, talán a sósnál kecsegtetet még némi remény az azonosításra, csak hát az idő. Ezzel áltatom magam. Csúfos kudarcot vallottam tehát, egyet eltalálva a hatból, padtársaimmal ellentétben, akik kisujjból hányaveti odaköhintették a tökéletest, miközben a kezüket tördelték, jaj vajon jó lesz-e? Jaj, na vajon. Igen tudom, óvodás a csúfolkodás és kizárólag az irigységem bizonyítéka. Az egy találatra viszont büszke vagyok, ki nem állhatom a savanyú ízű vizeket. Láttuk-e már kisgyermek arcát, ha keserű ízt kóstoltatunk vele? Marino ezt is bemutatja a terem nagy megelégedésére, újabb röhögéshullám megy mindenkin végig. Mert bár a nyelvünk hátsó része érzékeli már születésünkkor, a keserű íz szeretetét tanulni kell, újra és újra megpróbálni míg barátokká nem válunk! Engem speciel a macikávéval is ki tudtak üldözni a világból, de szerintem az olaszok nem csak felhajtott gallérral, hanem komoly hisztirohammal születnek, ha a pólyában ringatva nem gőzzel habosított anyatejet kapnak egy tökéletes feketével vegyítve. Volt még arabica kontra robusta, amit már ránézésre meg lehetett mondani, az arabica selymessége mellett kiordibált az olcsó leves a pohárból, már színre, illatra is más volt a kettő. A robusta a keserűbb, olcsóbb, könnyebben termeszthető kávé, se magaslati levegőt se különleges bánásmódot nem igényel, de ahogy már a nap elején megtanultuk a robusta nem kávé, ahogy a medve nem játékszer, hogy ezzel a székely népi bölcsességgel zárhassam soraim.

Végül megsínylettük ezt a kóstoltatást, én legalábbis biztosan nem örültem a közvetlen ez után azonnal kezdődő szerpentinezésnek. A gyenge gyomrom, na.

De azért jelentem megmaradok, sőt másnap már kávét is ittam. Sajnos itthon két géppel sem bírok csak hasonlót sem előállítani, mint amiket kint kóstoltam. Pedig igyekszem rendesen.

Kávézgatok

2011-03-11T01:39:00.001-08:00

Pár éve elsőre egy ismert márka otthoni, karos presszógépét választottam. Mai napig pulton a gép, mellette a daráló, így minden reggel frissen darált kávéval indítottam a napot. De valahogy ez sem volt olyan, amire szívem szerint vágytam, nem tudtam igazi eszpresszót főzni vele. Az egyik oka a késes daráló volt, a másik a kávékeverékem minősége. Szájízünknek megfelelő presszófőzéshez ugyanis fontos adat az arabica-robusta arány, és fontos az is, hogy a speciálisan pörkölt szemeket megfelelő darálóban őröljük meg. A daráló semmiképpen nem a párezer forintos, háztartási, késes megoldás, ezekben nem kontrollálható az őrlemény finomsága. Kávéőrléshez erre kialakított, malom elv alapján működő szerkezet kell. Ezekből a hiperdrágán belül is van megoldás, nagyanyáink kézi darálója modern változatban is elérhető. Tehát ha karos gépet választunk, számoljuk a darálóval is a kiadások összeszámolásánál.

A döntés a mi kezünkben van, hobbiként fogjuk fel, az átlagnál többet költve a kedvtelésünkre vagy megmaradunk, a lefőzök egy kávét mindegy, hogy milyet verziónál. Én nekifogtam, indultam a karos megoldással, de néhány év maszatolás elteltével újra a hozzáértőkhöz fordultam. Kapszulás gépet akarok, elegem van a kávéfoltokból, a mindenhova bekúszó zaccból és a vele járó mindenből, senki nem beszélhet le róla!

Nekikezdtem átolvasni minden fellehető médiát és kikérdezni a hobbi baristákat, mondhatom nem minden pillanatban örültek nekem. Gyerekkorból megvan ugye mindenkinek a kotyesz, sokan szeretik máig és a világ minden kincséért nem állnának át más megoldásra. Pedig van jópofa dolog és persze ki más gyártaná és csicsázná halálra, mint az Olaszok. Ezek közül az egyik legnépszerűbb és ismertebb a Bialetti Brikka. Különlegessége egy beépített szelep, ami bizonyos nyomás szintig visszatartja a kávét, így ha a megadott módon járunk el, a lefőzött kávé tetején lévő crema és a kávé aromája hasonló lesz a presszógépekben készítetthez. Mások elmondása szerint jobb kávé készíthető vele, mint az otthoni karos megoldásokkal. Csodálatos a külseje, de az utánajárás megerősítette, annyira oda kell figyelni a körülményekre, nem ez az, amire igazán vágyom.

Tudjuk már, hogy a kapszulás gépekkel is tudunk jó presszót készíteni, nem véletlen a megoldás népszerűsége. Vásárlás esetén jó előre eldönteni, hogy elégedettek leszünk-e az adott gyártó kapszulakínálatának mennyiségével, áraival, és mennyire szeretnénk új és újabb ízeket, keverékeket kipróbálni a jövőben. Innen tisztán látható, hogy a legnagyobb szabadságot a karos gépek adják, hiszen ahhoz olyan szemes kávét veszünk, amilyenre csak a pénztárcánk megnyílik. Nem mindenki akkora gourmet viszont, hogy szüksége legyen ilyen széles körű választékra, tehát egy apró kapszulás gép csinos és hasznos darabja lehet a konyhánknak. Nem utolsó sorban a készített kávé minősége is magasan a kezdő tapicskolás felett lesz, hozzáértés nélkül, egyetlen mozdulattal.

Az e.s.e nyílt szabványú podos rendszerek előnyei közül két legkézenfekvőbbet említenék: az egyik a gépek és podok közötti átjárhatóság, ami nagyobb kávékínálatot eredményez, a másik, hogy itt sem kell szakértőnek lenni ahhoz, hogy megfelelően őrölt, tömörített kávépárnát használva tökéletes presszóhoz jussunk akár pénztárcánkat kímélő módon. Az e.s.e. rövidítés az easy serving espresso szóból származik, podonként 7 gramm kávét tömörítnek a gyártósoron. Ezt használva készítjük az átlagosan 30-35 milliliter mennyiségű presszókávét, koszolás, darálás, tömörítés és minden extra hercehurca nélkül. Lehetünk persze annyira „baristanácik”, hogy nem elégszünk meg a más által eldöntött tömörséggel és őrlemény finomsággal, itt megint visszakanyarodnék a karos gépek nyújtotta szabadsághoz. Azonban ne feledjük, a karoshoz kell a daráló is, amiből ha kézihajtányt veszünk, olcsóbban jövünk ugyan ki, mint egy elektromos berendezéssel, de a kézidarálók használata egy külön cikket is megérne. Érdemes tehát mélyebben utánajárni beszerzéskor, mert cégek és hobbiszinttől elrugaszkodott magánszemélyek is foglalkoznak használt gépek felújításával, rövid garanciával tőlük is lehet gépet vásárolni jóval kedvezőbb áron.

Találunk még a piacon egybeépített darálós, főzős berendezéseket is, azonban ha utána olvasunk, minden márkához nem kapcsolódó szakértő óva int ezek beszerzésétől. Nagyobb meghibásodási százalék jellemzi a bonyolultabb felépítés miatt, a benne lévő programozható automatikák ugyanúgy elbonyolítják a javítást, ahogy a mai computerizált autók világában a szerelők is átvedlettek informatikusokká.

A választástól eltekintve ne gondoljuk, hogy a vásárlással be is fejeződött a feladatunk. A gépek vízkőtlenítése elsődleges feladat, ha nem szeretnénk az vízkövesedés miatt komolyabb hibákat is elháríttatni nem elhanyagolandó összegekért. Érdemes ezt, a víz keménységétől függően két,- háromhavonta megejteni, automata gépeknél a feledékenyeknek kedvező kijelzés segítségünkre lehet. A vízkőtlenítéshez sose használjunk ecetet, nem tesz jót a dugattyúknak. Egy liter vízben oldott 1 evőkanál citromsavval történő átmosás és utána többszöri gépöblítés kíméletesen oldja meg a lerakódott szennyeződések eltávolítását.

A rengetek információ feldolgozását követően otthonra is megrendeltem a gépet. Mióta megjött, igazi kávét iszom, anyjáig habosított tejjel, szemem sarkában egy könnycseppel, amit Önnön nagyszerűségem csodálataként lopva morzsolok szét a kőbányai reggelben. Szép ez a tűzfal is szemben, mit nekem Rózsadomb, ha ilyen cappuccinom készül minden reggel, két perc alatt.

A zágrábi turné és a csevapcsicsi esete O. Marival

2010-08-18T04:25:00.001-07:00

- Te Gergő, a feléig bírtam a prezentációt, utána majdnem elaludtam! - Gergő rámnéz, lesújtó pilantás: - Hallod, az volt a legjobb, mikor elkezdted befonni a hajadat! Zágrábban „turnézunk”.

A második nap délutánján, a negyedik szakmai rendezvényünkön kicsit kezdett már nehezemre esni az odafigyelés, még úgy is, hogy jómagam csak escort tevékenységet folytattam, a fiúk cipelték a nehezét. A kimerültség végső határán a cateringes büfé szendvicsek és az amúgy zseniális szállodai reggeli koronázásaként kiszúrtuk a legkisebb, legcsövesebb, gyakorlatilag csak csevapot áruló bódét. Esküszöm semmije nem volt, csak a hús, a pita, hagyma és ajvár, meg egy idejét múlt üdítős hűtő, az utolsó, már senkinek nem kellő darabokkal. A csevap, vagy csevapcsicsa (csicsi) eredeti nevén leskovaci kebab, szerb specialitás. Biztosan szerb? És biztosan csevapnak hivják? Nagy a zavar a fejekben, mert van ahol kebabként kapjuk a Magyarországon megszokott gyrost, vagy a már kevéssé megszokott elnevezésű döner szendvicset.

Hogy is van ez valójában?

A nyársról frissen levágott húsdarabokat vékony keletlen kenyérbe salátával forgatva döner kebabnak hivjuk. Ezt esszük ugye itthon végig a városon, a törökök ellepték gyakorlatilag az egész körutat, meg amit bírtak. - Csirke vagy borjú, mehet minden? – a kérdés elhangzik, de jobb lenne, ha legalább az egyik bárány lenne a két húsféléből. Ez lenne ugye az eredeti alapanyagunk. A döner kebab görög megfelelője a gyros, „egyetlen” (itt eltekintünk a mindent bele verzióktól) különbséggel, ők tzatzikivel is megpakolják a pitájukat. A saslik, vagyis shish kebab (p) szimplán csak nyársa húzást jelent, hogy mit húzunk rá, az már egyéni szociális probléma, így futhatunk bele darált és kockázott megoldásba egyaránt. Sőt nyársalhatunk gyümölcsöt (én imádom a grillezett gyümölcsöket, balzsamecetes, mézes, chilis, borsos páccal, érdemes kipróbálni), halat, csirkét, teljesen mindegy, még mindig sasliknak vagy shish kebabnak hívhatjuk. A volt Jugoszlávia területén gyakorlatilag mindenhol csevapot kérünk, ha darált húsból kis hurkákra formázott ételt szeretnénk, ez az élmény talán képes felülmúlni mindent. Számomra ez a túlkelt, lángosra hajazó pitakenyér-szerűség volt a mennyország, kicsit átfuttatva a vaslapon, amin a húst sütötték. Nem tesznek bele semmit, csak hagymát adnak mellé és már tolhatod is az arcodba. További változata a pljeskavica, ugyanaz az ízesítésű darált hús, csak kerekre formázva, pitába téve, ajvárral gazdagon megkenve. Isteni!
Romániában hasonló a téma, micsnek, mititeinek vagy micinek (mici=kicsi) mondják, annyi különbséggel, hogy a kétféle húsból kevert darált masszát szódabikarbónával, sóval, borssal keverik ki, kenyérrel, mustárral és sörrel kötelező, de persze lehet még ezt is tovább fokozni. Nekem sikerült. Szerettem volna valami erősen arabosabb ízvilágot elérni, így nem túl hosszú keresést követően bukkantam erre a levélre ami a múlt század elején íródott, és egy „eredeti” receptet tartalmaz annak elkészítését is beleértve. Nagyjából lefordítottuk, nem is ez a lényeg, én így kevertem ki végül és szerénytelenség nélkül állíthatom, hogy zseniálisan finom lett.

A hús fele birka volt, a másik fele borjú, legközelebb 60-70% körüli birka és marha nyak lesz az összeállitás aránya. Nem félünk a birkahústól felkiáltással!

A levél szerinti fűszerezés kiló húsonként a következő:
(egy grammnak egy bő késhegynyi fűszert számoltam)
8 gr bors (fekete, frissen őrölt, ha lehet)
12 gr csombor
4 gr szegfűbors (nem tettem bele)
2 gr koriander (mag)
2 gr kömény
1 gr ánizs (nem tettem bele)
8 gr szódabikarbóna
1 kiskanál citromlé (egy egész citrom levét tettem bele)
1 kanál olaj
1 fej fokhagyma zúzva

A kihagyottak nagyjából helyettesítésére kínai ötfűszert használtam, mégpedig 2 kávéskanálnyit, valamint az ajánlott mennyiségeket 1,5 kiló húshoz tettem. A citromlé a szódabikarbóna feloldására kell, felpezsegteti, így könnyebb a húsba keverni. Én az egészet kikevertem, olajat, fűszereket, mindent, majd jó sokáig gyúrtam bele a húsba, végül érzésre lazítottam a masszán sűrűre főzött csontlével. Érdemes jó pár napig hűtőben pihentetni, sózni csak sütés előtt közvetlen szabad, nekem úgy is bejött, hogy amikor besóztam azonnal ment a fagyóba. Benn maradnak a nedvek, szaftos, rugalmas kolbászkákat kapunk végeredménynek.

Sokféle neve és típusa van még a csevapnak, a cikk a teljesség igénye nélkül az itthoni népszerűbbeket említi csak. Attila kollegám a bosnyák verzióra esküszik.

Hamvas Béla: A bor filozófiája

2010-05-22T07:21:00.000-07:00

Hamvas Béla (Eperjes, 1897. március 23. – Budapest, 1968. november 7.):

A bor filozófiája

Hamvas a felfoghatatlan

XIX. század végén született írónk Hamvas Béla, talán az egyik tökéletes bizonyítéka a lélekvándorlásnak. Egy olyan világban kereste, kutatta a lélek válaszait, amikor az embereknek jegyre (vagy arra sem) adták ki az alapvető élelmiszereket, miközben Hitler a világ leigázásán és többek között a zsidók kiírásán munkálkodott. Honnan csöppent közénk egy ilyen ember és honnan szívta azt az elemi erőt, amivel éber tudott maradni, hogy raktárosi munka mellett, B-listás száműzöttként éjszakánként megírhassa esszéi nagy részét? Írásai egytől egyik közérthető szavakkal fogalmazzák meg a máig időszerű kérdéseket, gondolatai energiabombaként löknek az út irányába, ahonnan az indulást követően már reménytelen és talán felesleges is visszafordulni. A gondolkodó magyar ember bizton eljut életében arra a pontra, amikor kezébe veszi valamelyik írását, és akár a teljesség hiányával magáévá teszi egy utánozhatatlan ember mélységeit, egy olyan emberét, akit maga Weöres Sándor is tanítójaként aposztrofált.

„Végül is ketten maradnak

Isten és a bor”

Hamvas Béla: A bor filozófiája

Vagy a bor metafizikája? Hamvas kiemeli, hogy eredetileg címnek A bor metafizikáját szánta, de félt, hogy ezzel az indítással senki nem venné kezébe írását. Belegondolva akár egyet is érthetünk vele, hiszem a meta szó, nem beszélve a fizikáról, továbbmegyek a kettő összeboronálva metafizikának meglehetősen ijesztőnek hat, pedig a magyarázat és a logikus filozofálgatás olyan alapvető dolgokat boncolgat, melyekbe belekötni felesleges, megértéséhez pedig tökéletesen elegendő az átlagos szellemi képesség is.

A mai világban, ahol a túlfogyasztást sulykoló reklámok bűvöletében milliók híznak több száz kilósra mindenkinek javára válna, ha néha-néha elmélyedne egy falat kenyér, vagy korty bor elfogyasztása közben, hogy az az étel, ital honnan származik, miért issza, eszi, és a lassú vagy éppen gyors élvezetet követően elégedettséggel hátradőlve nyugtázhatná, ma is volt mit ennem és van még időm egy szivarra is akár. Nem kell hozzá vallásos áhítat, hogy megálljunk egy-egy ilyen pillanatra és érezzük az áldást, melynek részesei lehetünk egy finom vacsora vagy éppen jó pohár bor fogyasztása közben. Sokszor ugyanis elfelejtjük, és szinte alanyi jogon toljuk magunkba a libacombot vagy éppen a krumplis tésztát, hiszen oly mindegy, már néha azt sem tudjuk, mi van előttünk a tányérban. Pedig dehogy mindegy!

Meglehet az elmúlt évek gazdasági válsága sok embert tett munkanélkülivé, de van, akit ez sem tántorított el a hedonizmus jó értelemben vett gyakorlásától. Lehet, hogy az emberek kevesebb bor vesznek, kevesebb drága alapanyagot szereznek be vacsorájuk elkészítéséhez, de az, akinek ez a vonal fontos, nem kell, hogy sok dolgot feladni kényszerüljön a hazai áru válogatása közben, hiszen a jó magyar bor nem feltétlenül 1500,-Ft/üveg árnál kezdődik. Hamvas könyve igen távolról közelíti meg a gasztronómiai körökben is méltán népszerű vonalat, mi szerint a bor az élet, a szerelem, a szexualitás és a csók maga, bort inni pedig szinte kötelező egy magát valamire is tartó magyar embernek. Reggelire, ebédre, vacsorához és baráti beszélgetésekhez egyaránt. Lugas alatt, hegyoldalban, a Balaton vagy éppen a tenger partján, a frissen vásárolt füstölt hal mellé az első helyi ivóban, amibe belefut az ember. De akkor és ott is csak a legszomjasabb pillanatban.

„Az ivás a szerelem legközelebbi rokona. A bor olyan volt, mint a cseppfolyós csók.” (Hamvas Béla: A bor filozófiája)

Persze nem mindegy, hogy hogyan, mikor és milyen mennyiségben adózunk az élvezetek oltárán. „Mikor igyak, mikor ne?” – teszi fel a kérdést, ám rögtön megkapjuk rá a választ. „Bárhol, bármikor, bárhogyan.” És tényleg. Szinte nincs olyan helyzet, amiben a bort szerető ne találna egy olyan típust, ami adott évszakhoz, vagy akár napszakhoz köthető. Megszemélyesíti a bort, egyes szám harmadik személyben beszél róla, szinte szerepelteti, becézgeti, láttatja, sétáltatja, barátjaként tekint rá. Hatalmat ad a kezébe mellyel az ateisták legyőzhetők lennének.

”A bor spirituális olajtartalmú ital. Minden borban kis angyal lakik, aki ha az ember a bort megissza, nem hal meg, hanem az emberben lakó megszámlálhatatlanul sok kis tündér és angyal közé kerül. Amikor az ember iszik az érkező kis géniuszt a már bent lévők énekszóval és virágesővel fogadják. A tündérke el van bűvölve és az örömtől majd meggyullad. Az emberben ez az örömláng árad el, és őt is elragadja. Ez ellen nem lehet védekezni. Ezért mondom, hogy egy pohár bor az ateizmus halálugrása.” (Hamvas Béla: A bor filozófiája)

A könyv harmadik részében, aminek címe a bor szertartástana, vázlatszerűen csoportosít fajtákat vidékek szerint, költői képekben mutatja be egy-egy bor karakterét, a benne rejlő lehetőségeket és a borhoz illő ételeket. Igen, Hamvas a borhoz választja az ételt nem pedig a fogásokhoz ajánl szárazat, édeset, homokit vagy somlait például. Az olvasónak szinte nyála csöppen, amikor kitér a borkorcsolyákra és azon mereng, vajon melyik a jobb, a szalonna-kenyér-paprika vagy a sülthal-kenyér-olajbogyó párosítás. Nehéz is egy pohár bor nélkül olvasni a sorokat, a borra pedig rögtön jól esik egy falat sajt, esetleg kenyér. De az áldást, tudják, azt ne feledjék soha.

„Tudom, hogy ezt a szót, Isten, ki se szabad ejtenem. Mindenféle más neveken kell róla beszélni, mint amilyen például a csók, vagy mámor, vagy főtt sonka.” (Hamvas Béla: A bor filozófiája)

Igen, ebből is látszik, hogy a humor is végigkíséri a könyv lapjait, mellénk szegődik akarva-akaratlan, hiszen a szerző végtelen optimizmusról tanúbizonyságot adva vázolja a borok osztályozását például hangok, színek vagy éppen spirituális csoportosítás szerint, teljesen elvonatkoztatva attól az egyszerű ténytől, hogy bizony a bor nem más, mint alkohol, tehát a mennyiség nem biztos, hogy mindenkinél a hamvas-féle 3,5-4 deci. Abban viszont sok olvasó egyet érthet vele, nem mindegy, hogy a bor fajtája szerint milyen pohárba töltünk, mikor fogyasztunk és nem utolsó sorban kivel fogyasszuk el a csodálatos nedűt. Végtelen türelemmel és lendülettel magyarázza például találkozását a Tihanyi gyökérkeserűvel, amire ha ma rákeresünk az Interneten, még csak egy aprócska jegyzetet sem találunk róla. Rengeteg méltán népszerű bor tűnt el a süllyesztőben az elmúlt évtizedek alatt, halványodtak a régebben népszerű borvidékek fényei, és került előtérbe egy-egy divatosabb terület, mely területek borait a többihez hasonlítva csillagászati áron szerezhetjük be. Vajon mit szólna Hamvas Béla, ha ezeket a sok esetben indokolatlan árkülönbségeket saját bőrén tapasztalná? Nem volt sem fukar, sem puritán, sőt gondolatait A bor filozófiájában éppen a róluk szóló elmélkedéssel indítja és halad tovább az informatívabb hangvételű fejezetek felé, mégis azt gondolom, hogy a borvidékeink közti mai szórás nem feltétlenül nyerné el tetszését és nem örülne szíve csücske, a Balaton-felvidéki borok népszerűség vesztésének sem. Vajon kinek és miért „köszönhetjük” ezt a változást és miért hallunk egyre kevesebbet például az alföldi borokról?

„ha te azt mondod, az Alföldön csak pancsolt bor van,

mondok valamit, hülyegyerek, ott van a Frittmann,” (Belga: Boros, dalszöveg)

Lehet, hogy a mindent felforgató, több dalszövegük betiltását megélő Belga fiúk is olvasták A bor filozófiáját?

„mi van itt, nézzük! milyen a hangulatod?

Kóstoljunk rá fajtát és évjáratot

a cuvée arra jó

a kadarka amarra jó

vagy egy '97-es a legrosszabból

meló után ez a legjobb” (Belga: Boros, dalszöveg)

Gondoljanak csak bele, ha Hamvas élne, biztosan hallgatna Belgát és örömmel töltené el a fiúk ez irányú törekvése. Őt, a hegyi bor szerelmesét sem kellett meggyőzni az alföldi bor fontosságáról, a balatoni határozott helyéről, sőt, voltak helyzetek melyekben kizárólag az említett isteni italból fogyasztott. Kategorizálása szerint a villányi kizárólag bálba való, a somlai pedig nem kerülhet fiatal, hozzá nem értő ember kezébe. A somlait az aggastyánok, bölcsek borának aposztrofálja, úgy mondja, benne rejlik a tűz, az a spirituális erő, mellyel igen kevés bor rendelkezik országunkban. Ha már országoknál tartunk, van a könyvben egy másik megosztás is, ám ezt kizárólag népekre vetíti egészen egyszerűen. Vannak pálinka,- és bor országok. Nem takart ellenszenvvel fogalmazza meg a pálinka irányába elkötelezett országok népeinek jellemzőit, itt is, ahogy többször a könyvben felüti a fejét a kemény kritika, nem kímél senkit, leplezetlen fölénnyel oktatja ki az hitetleneket és kikéri magának a fölényeskedő jelzőt. Sok helyen érinti a politikát, az akkori vezetést lenézőn ateistának titulálja, akiktől az ember nem várhat persze semmit, főképp nem a bor végtelenségig elkötelezett szeretetét. Hamvas él. Benne él a borban, a nőkben, akiket szeretett, bennünk lélegzik, amikor sorait olvassuk.

Írásai egytől-egyig szerethetők. Vannak talán nehezebb, több gondolkodást igénylő művei, de alapvetően a hangvétele közérthető és könnyed, a mélységei pedig átérezhető képet festenek az általa feszegetett témákról. Olvassuk, ismerjük meg őt, aki ránk hagyta kincsét, melyet töretlen kitartással hozott össze kihívásokkal teli élete során.

„Igyál, a többit majd hozza a bor.” (Hamvas Béla: A bor filozófiája)

Burgundi marharagu

2010-05-10T06:53:00.000-07:00

- Na és mi az a dolog, amit a legjobban szeretsz csinálni? - kérdezi a férj

Hát igen, enni szeretek talán a legjobban az életben. Ugye mások is magukra ismertek?

Nehéz belőni mi az eredeti recept, ha rákeresünk a neten, rengeteg féle verzióra bukkanunk. Az étel lényege eléggé hasonlít az ossobuco-hoz, húst készítünk lassan, zöldségraguval, fűszercsokorral. Történetét tekintve egy "egyszerű" paraszti ételről beszélünk, még akkor is, ha kicsit jobban a pénztárcánkba kell nyúlni manapság. Persze a francia parasztnak meg volt a bora, kertből, vágásból hozta a többit, neki nem okozott problémát az alapanyagok beszerzése. Világszerte kedvelt, nagy mennyiségben készíthető étel, ezért szereti az „haute cuisine” és a polgári konyha is egyszerre. Magyar vonalon is meg van a kistestvérünk, vörösboros marhapörkölt címen, ám ennél egy jóval szofisztikáltabb elkészítési folyamat tartozik a ragunkhoz, a végeredményt tekintve viszont érdemes nekiállni.

Első írásos feljegyzés a mai recept szerinti burgundi marharaguról Auguste Escoffier tollából való, az 1800-as és 1900 évek elején élt és alkotott francia író, restaurátor és szakács ezen kívül még sok más étel készítését forradalmasította. Hosszú élete folyamán legendás alakjává vált a gasztronómiának, publikációit és „Le guide culinaire” című könyvét a mai napig alapnak tekintik és instrukcióit változtatás nélkül használják világszerte, több helyen főzőiskolákban is.

Julia Child receptje a másik közkedvelt vonal, de kezdjük az egészet az alapanyagoknál.

Az eredetileg Charolais marha húsát burgundi borral felöntve lassú tűzön készítjük el, egy igen hasonló, kevéssé bonyolult verzióját lassú marhának is hívjuk ebből kifolyólag. A hús kvalitását a fehér marha speciális tartása és etetése adja, ezért méltán népszerű a felhasználása grillezéskor ugyanúgy, mint raguknál, pörkölteknél. A recept persze testes burgundi után kiált, de nem érünk el rosszabb eredményt egy hazai jófajta merlot-tal sem. A burgundi borok nagyjából negyed része fehér, de amit mi itthon burgundinak ismerünk a köztudatban, a pineau szőlőfajtából készül, hagyományostól némileg eltérő, speciális eljárással és gyümölcsös vörösbor lesz az eredménye. Extra és időigényes eljárás a folyamatban, ha ragaszkodunk a lejegyzett vonalhoz, a szalonna úgynevezett lardon-ra vágásával kezdődik. A lardon apró kockákat vagy csíkokat jelent és a francia konyha előszeretettel használja ízesítésre omletteknél, lepényeknél, raguknál és számos más területen. Maga a technika „larding” pedig már a csíkokra (kb. 5 cm * 2 cm) vágott, fagyott szalonna szárazabb húsokba juttatását jelenti. Surface larding amikor a szárazabbnak ítélt hús felszínét a csíkokra vágott szalonnával a technikának megfelelő módon tűzdeljük. Interior larding pedig amikor a megfelelő célszerszámmal kb. keresztül kasul fűzik a húsdarabot.

Magam részéről kicsit egyszerűsítettem az előkészületeken és az elkészítésen is, ha valaki szeretné, követheti Julia végtelenségig precíz, apró részletekbe hajló útmutatóját, az eredeti recept itt és itt is megtalálható.

A csíkokra vágott szalonnát kicsit pároltam, majd aranybarnára lesütöttem, kivettem az edényből. A nagyobb kockákra vágott marhahúst szárazra törölve borsoztam és lisztbe forgattam. Olívaolaj és vaj nagyon forró keverékén mindegyiknek minden oldalát átpirítottam, félretettem. A visszamaradt szaftra tettem a karikára vágott hagymát, sárga és fehérrépát, zellert és a gombát szeletelve, 10-15 percnyi párolást követően felöntöttem egy kevés borral, hogy az alját is felszedjem, majd a már római tálban lévő húsra borítottam. Felöntöttem egy üveg burgundi borral, hozzáadtam a paradicsom sűrítményt (itt eltekintettem kb. 2 dl marha alaplétől, de kell bele) tetejére rozmaringot, 4-5 babérlevelet és kakukkfüvet tettem, és alacsony hőfokra sütőbe küldtem 3 óra hosszára. Az utolsó egy órában felvettem a lángot, tálalás előtt 5 deka vajjal fényesítettem a mártást. Citromos, rozmaringos újkrumplit kapott köretnek. Eltérések bőven vannak az eredeti recepthez képest, ott a gombát és a készre sütött szalonnát a főzés befejezése előtt 15 perccel adjuk az ételhez, de így egyszerűsítve is egy fenséget, tartalmas, magas minőségű ételhez jutottam.

Anyaghányadok nálam, nagyjából 6 személyre:

1,2 kg marhafartő nagy kockára vágva

20 dkg húsos szalonna

2 fej hagyma

1 szál sárgarépa

1 szál fehérrépa

1 kis fej zeller

0,5 kg csiperke

1 üveg száraz fiatal vörösbor (burgundi)

1 kisebb fej fokhagyma

Só, bors, babérlevél, kakukkfű, rozmaring

Persze ez is csak egy fancy pörkölt, - mondaná kollégám mosolyogva.

Túrós csuszám

2009-08-09T01:42:00.000-07:00

Annánál megtudtuk, hogy felnőttként is létezik ember, aki képes a szalonnára cukrot szórni, ráadásul nem is kis mennyiségben. Előrebocsájtom én ezt tutira nem tudnám megenni, nekem a túrós csusza, tészta, vagy édes vagy sós, igaz belefér mindkét verziója. Annak ellenére, hogy oda vagyok a sós-édes dolgokért (sós karamella, sós csokoládé:-) ezzel a felállással sem most, sem gyerekkoromban nem barátkoztam meg, ahogy a káposztás tésztát sem bírom elképzelni édesen. Tényleg, ha már ez eszembe jutott, ki is teszek egy szavazást erről a borzalmasan fontos témáról, tessék kérem odabökni, kíváncsi vagyok a megoszlásra.

Túrós csuszát (kicsit hamisat) mostanában többször készítettem, mert rákaptam az ételek alá kiolvasztott szalonnazsírra, amikor is a maradék pörcöt valahova el kellett ugye használni. Kivéve amikor megeszem úgy ahogy van, magában, frissiben, kenyér és gondolkodás nélkül.

Igazán recept nincs, inkább a módszer ahogy én készítem. Ha nincs itthon csuszatészta, ami ugye előfordul, akkor lasagne tésztát tördelek és főzök ki hozzá. Némileg szentségtörés, mert a csusza egyik lényege a sok-sok tojás, de nekem elhihetitek, így is isteni, képtelenség ellenállni neki.

Tehát a tésztát sós vízben kifőzöm.
A szalonnazsírra szedem majd megborítom egy jó adag tejföllel elkevert túróval. Persze, ha jó zsíros túrót kapunk, felesleges bele a tejföl, én csak kenőanyagnak használom, hogy jobban csússzon.
Átforgatom a tésztát a zsíros, túrós csuszpájzon (kopirájt Hódos Hajnalka), tányérra szedem, ráborítom a szalonnapörcöket és magam részéről némi borssal is megkínálom a végén.

Tejtermék tekintetében a csomádi tehetészet cuccait használom, nagyon beválltak, mindenkinek ajánlom.

Macaroon

Bőrös malackaraj

2009-08-03T08:07:00.000-07:00

(egy eredetileg Malackarajra készült cikkem)

Van a konyhában tevékenykedő embernek egy másik mumusa is a jó szték mellett. Legalábbis én így gondolom. A már amúgy is száraz, még könnyebben végtelenségig kiszárítható részek.

Józsiéknál vásárolok én is, igyekszem végigzongorázni a teljes kínálatot, a családunkban egyáltalán nem megszokott vonalon ugyanúgy, mint néhány sokat használt alapanyag merészebb felhasználásával. Nem mondanám, hogy olyan hihetetlen nagy szakács vagyok, de mivel végtelenül imádom a hasamat, gyerekkorom óta sütök, főzök, szakácskönyvet gyűjtök, tanulok ezerrel. Most szombaton az az ötlet pattant ki a fejemből, hogy egyben még nem nagyon sütöttem itthon húst, sőt, sertést, malacot igazán ritkán eszünk csak. Gyerekkoromban szerintem megetették velem az egy életre való mennyiséget.

Legyen hát bőrös malackaraj a vasárnapi menü! - kiáltottam. Arról, hogy hogyan kell készíteni egy darab ötletem nem volt, hát belemásztam a leírásokba és megtudtam róla ezt azt, remélem segíteni fog Önöknek is abban, hogy a hús ne száradjon ki és kellőképpen szaftos maradhasson.

- Alapanyag: a sertés(malac)((itt inkább süldő))karaj az állat félbehasított gerinc része. Van, hogy teljesen csontmentesen „filézve” vásároljuk (már aki készít belőle „bántott húst”), van, hogy olyan csontos, bőrös csodás zsírréteggel övezett darabbal próbálkozunk, amilyennel én követtem el a hétvégi edébet mindenki osztatlan örömére.

a) hosszú karaj a fej felőli rész (szaftosabb)

b) rövid karaj a farok felőli rész (száraz mint a cipőtalp sütve, de alatta találjuk az annál csodásabb szűzpecsenyét közvetlen)

- Vásárlás: ha már nem Józsiékál (mert tőle vakon bármit), akkor ne engedjük levágni róla az egész csontot (amit pedig levágtak, kérjük el levesbe vagy alaplének) illetve figyeljünk, mert bár vicces, de a hús valóban szivárványosan „veti a fényt”, amennyiben friss áru mosolyog ránk a pultból. A zsír rész teljesen fehér kell, hogy legyen, a húson semmilyen nyálkás oda nem való réteg nincs, a hús soha nem foltos.

- Előkészítés: szárazpácban érdemes hűtőben hagyni 1-2 napra, akinek nincs ideje, szobahőmérsékleten tegye ugynezt pár óráig. Otthoni mozsárban tört házi fűszerkeverék és kerti zöldfűszerrel történő bedörzsölés nem rossz vonal indulásnak.

- Elkészítési lehetőségek: amiről mi beszélünk, azt egyben sütve a szárazpácos pihenőt követően. Technológia az írás végén.

- Élvezeti érték: száraz húst kedvelő rokonainknak sem mellényúlós fogás, egyszerűen nem eszi meg a zsírosabb részt, a színhús ugyanúgy tetszeni fog neki benne. A maradékot pedig elhalásszuk a tányérjáról egy gyors mozdulattal. Mert ebben a szelet húsban éppen ez a lényeg: minden megtalálható benne ami egy húsról eszünkbe juthat: szép zsír, szaftos húsrész, szárazabb húsrész és csodásra sült bőr, szerintem mindenki ez utóbbit bontja le először a tányérjáról.

- Kedvenc fűszerei: (citromillatú) kakukkfű, rozmaring, szegfűbors, kömény, esetleg zsálya (és citrom), oregánó, koriander, csili, méz, bors, szójaszósz stb.

- Ára: 1000,-Ft/kg (olcsóóóó)

Tehát nekiugrottam vasárnap a Józsitól érkezett 1,3 kilogrammos darabnak. Elsőként konyhai célszerszámmal nekiugrottam a bőrének, és bevagdostam azt igen sűrűn, kereszt és hosszirányban egyaránt. Koriandert, egy macskapöcsét, Maldon sót (3 tk), rózsaborsot, köményt és színes borsot törtem mozsárban, bőven bedörzsöltem vele, de csak a hús felőli oldalt. A bőrös oldalt nem sóztam egyáltalán, de bedörzsöltem rozmaringgal és kakukkfűvel, ez jó döntésnek bizonyult. Mellette is hagytam a fűszereket és egyszerűen visszatekertem a papírjába és 1 napra a hűtőbe száműztem vissza. Sütés előtt minden oldalát szalonnazsíron átpirítottam, majd a következőképpen jártam el: 190 fokos sütőbe tettem alufóliával letakart tepsibe néhány kanál zsír kíséretében. A tepsi aljára 2 fej lilahagymát és egy egész fej félbevágott, lapított fokhagymát tettem. Minden 450 grammra 25 percet kellene számolni, + 25 perc alapsütés. Én egy icipicit kevesebb ideig hagytam benn, az utolsó 30 percre levéve a fóliát. Figyelem: a 30 perces fóliamentes sütés tökéletes állagot eredményezett a bőrnek, ha tovább marad benn, félő, hogy megég a vasárnapi ebéd főszereplője. A hús bőrét sütés közben locsolni tilos mert felázik, ám a sütés legvégén egy határozott hidegvizes spriccelés ropogósabbá teszi azt, ahogy ezt kenyérsütés okán már ismerhetjük.

Macaroon

Reklámposzt - bor és tejföl

2009-07-27T05:43:00.000-07:00

Szörnyen lusta típus vagyok, takarítani például kínkeservvel, de akkor mint atomanti nyomom végig magam a lakáson: egyszerre porszívózok és port törölök a tökömön meg lámpást húznék ha lenne. Tököm. Azért mentegetőzöm, mert két témát csapok bele egy posztba, mindkettő kicsit reklámszagú, pontos receptet nem írtam fel egyik, a tejfölhöz fogyasztott ételre sem. Tejfölhöz fogyasztott, figyelitek? :o)

A tejföl

Szóval ez az a tejtermék ami megéri a motorozást. Azt hiszem a képek önmagukért beszélnek, de az egész érzékeltetéséhez csak annyit, hogy utána megkóstoltam a Zott poharas termékét amiből olyan szinten ordított a tejpor íz, komolyan megdöbbentő egymás után kóstolva a kettő. Szóval vásárolunk házi tejtermékeket és mindent ami piacon van, a maradékot Rossmannban/Dmben & Lidlben (márkázott vaj, olívaolaj pl.) szerzem be. Egy ideig Fusch-t vettem a Nagycsarnokban, de akkor megtaláltuk a 11-es úton Pomáz felé lefordulva Merész Sándor csomádi tejgazdaságából a parkolóban kocsiból árult tejét, tejfölét, azóta oda járunk heti egyszer, kétszer ahogy belefér. Nekünk könnyű motorral megoldani, de láttam már a városban is árulni őket kocsiból. Érdekességük a zseniális minőség mellett, hogy kifejezetten a felvásárlási ár csökkenése miatt kezdték ezt az árusítást direkt csökkentett (lakossági 160,-Ft/liter) áron. Úgy tűnik bejött nekik, én nagyon drukkolok, hogy így maradjon!

A tejföl így néz ki - megáll a kanálban:

Az alábbi két ételt készítettem mellé:o):

A paprikás krumpli érdekessége, hogy most éppen olívaolajon készült és tettem bele egy kerti zöld fűszer csokrot is: babérlevél, rozmaring, zsálya és oregánó is került bele meg só bors persze, de az mindenbe. Érdekes pikáns íze lett. Ember kedvéért főztem bele debrecenit, én még előtte magában ettem, úgy is frankó volt. Sok tejföllel.

A másik egy egyszerű (sárgahüvelyű) zöldbableves volt, bő 6 adagnyit a következő mennyiségből főztem egy óra alatt: (asszem) negyed kiló zöldbab (egy nagy tésztaszűrőnyi) , egy csomag már pucolt leveszöldség, rántás két fakanál lisztből és fokhagymából, két kávéskanál pirospaprikával. A levesbe főtt még egy fej hagyma, paradicsom, babérlevél és egy kis karajcsont (kutya) is, citrommal savanyítottam és a végén megküldtem frissen átnyomott fokhagymával és TEJFÖLLEL így la:

A bor

A másik téma egy villányi borászat, ahol valljuk be őszintén kicsit széllel szemben pisálnak a tulajok, de kitartóan ám, és úgy tűnik, a dolog meghozta rég vágyott gyümölcsét. Szépen lassan indul be a terítés, terveik közé tartozik éttermeknek szállítani az édes borokat, nem egyszerűen magyar termékként helytállni a jelenleg olasz vermutok által uralt piacon. A pince a Gál és nem, nem az egri. A villányi Gál. Akinek egy mókás sztori kell a Homárról kérem ide kattintson, aki pedig nekem hisz, aki harmadik éve tér vissza Rolandhoz

, teljes megelégedettséggel emberünk türelmével, olvasson tovább. Velem legalábbis biztosan türelmes.

Különlegességük a borkülönlegesség, azaz a bor alapú ital helyes nevén nevezve. Ha bort nem szerető csajnak akar valaki villogni, na ide vigye a választottját! Olyan diós, mandulás, (folyik a nyálam) almás, meggyes borkülönlegességeik vannak, hogy aki kóstolja szerintem vissza fog járni hozzájuk. Ebben az évben már van alma (kissé fahéjas forralt borra emlékeztető nedű a karácsonyi asztalra NAGYON el tudom képzelni) és Jégszernek nevezett meg nem tudom mondani miből készített csoda és természetesen van ürmös is, ami a megszokottal ellentétben itt nem magas alkoholtartalmú, inkább csak olyan 10-12%-os. Árban vállaható, formában is most már, hiszen végre csináltattak maguknak palackot és nem 2 literes műanyagban zárjegyezik az általam annyira kultivált aperitifeket. A másfél literes üveg 2400,-Ft egyébként. Természetesen árulnak cabernet sauvignont is, hétvégén bontottuk fel és órákig nyammogtunk rajta, isteni telt csokoládés íze volt, nem is bírtam az általam jellemző módon meginni belőle több pohárral. Kettővel végeztem, de azt végig kóstolgatva ittam. Megéri, próbáljátok ki őket szívemből ajánlom!

Itt az utolsó képen vannak Maul folyóborok (és egy kurva drága marketing üveg) is, a boraikkal elégedett vagyok a kiszolgálással kevésbé.

Macaroon

Sanyinak aki már nincs velünk, és Antóniának akit nagyon szeretek, -ez nem gasztrotéma.

2009-07-25T13:38:00.001-07:00

Gulyás, pörkölt. Nem. Gulyás.

2009-07-23T09:42:00.001-07:00

Na mi a micsoda? Ki tudja? :o) Pörköltet készíteni mindenki tud,- ezt gondoljuk magunkról. Azért vannak nüánsznyi különbségek, mely vonalon haladva elérhetjük a (szubjektív) tökéletes végeredményt. Anna kampánya a bor ellen nem hatott meg, bár valljuk be végül is elfogadható. A fűszercsokor (aminek itt szerepe nincs) és az alaplé még mindig távoli fogalmak édesanyáink és sajnos sok esetben nagyanyáink konyhájában. Váncsa István szerint gulyást soha életében nem evett a gulyás, nem arról lett elnevezve az étel, hogy hirtelen ötlettől vezérelve emberünk levágott egy több mázsás állatot majd hagymával összepörkölve karéj kenyérrel megfalatozta azt. Váncsa szerint bor is csak esetlegesen kell bele, ha már igen, akkor is fehér, birkapörkölt vonalon említi ezt a teóriáját. Hát én nem hallgattam sem Váncsára, se Annára, így egy üveg kunsági cuveé-vel felöntöttem a cuccot, előtte pedig a következőképpen jártam el. Azonban egy biztos: a pörkölt az amit nem öntünk fel, a gulyás pedig ugyanaz csak kerül rá lé. Bor vagy alaplé mindenkinek kedve szerint.

Hozzávalók 4 személyre

1 kiló tetszőleges szaftos marhahús (Józsiéktól kockázva)
Fél fej hagyma (nem több)
10-15 dekányi kenyérszalonna
2 teáskanál pirospaprika
Só, bors
(erőspaprika)

A lényeg: a felkockázott húst a szalonna kiengedett zsírján átpirítom MAJD hozzáadom az apróra vágott hagymát. Nem kell bele több, de akinek mégis, ám legyen. Hagymával is átforgatom, összebarátkoztatom az ízeket, majd lehúzom a lángról és szórom sóval, borssal, paprikával. Felöntöm a választott levemmel, keresztet vetek rá, majd visszatolom a lángra. Kis lángra, marhahús esetén akár három egész órára. Nem forralom el a levét! Mert a gulyást hosszú lével fehér kenyérrel tálaljuk így-e:

Macaroon

Orfű, Muskátli étterem, kritika

2009-07-23T01:45:00.000-07:00

Szeretem Orfűt és az egész környéket. Péccsel kezdődött az egész, pár éve lejártunk mikor csak tehettük motorral "matávos" vendégszobába hétvégéken is akár, egyszerűen csak a város és a hegyek hangulata miatt. Így jutottam Orfűre, ami vicces, hogy én azt hittem egyszer már jártam ott. Anno, mikor még meg volt a faddi parasztház csináltunk egy egy hetes nyaralást, amikor szinte minden napra terveztem valami utazni valót, így voltam először Villányban és Magyarhertelenden is ... Orfű helyett:o))). Hogy nem tűnt fel ne kérdezze senki, de rá egy évre eszméltem, hogy az a termálfürdő bizony nem Orfű, mondtam már párszor, későn érő típus vagyok. Szóval harmadik éve megyünk vissza, most is onnan érkeztem. A szabad strand vizét rendbe tették, tiszta, fürdésre alkalmas és valamiért a büfé a szívemhez nőtt, fene tudja miért, nincs ott semmi érdekes, csak wimpi (???) meg palacsinta. Ez a poszt most nem a fényűző vacsoráinkról szól, amit természetesen hamarosan pótolni fogok, hanem Orfű küllemében egyik legkívánatosabb étterméről, ahol Homárra illő módon megszívtam a magyar szocproletár vendéglátást. Ezért nem leszek lusta leírom, ha más arra keveredne szeretném lebeszélni a vendéglátóipari egység látogatásáról. Pedig esküszöm rákerestem a neten és a helyben egy ideig polgármesteri tevékenységet ellátó Nagy Bandó András dícsérő szavai meggyőztek, csak nem fogok annyire mellé a vacsorával. De melléfogtam.

Úgy terveztem egy este nem főzök lenn, irány tehát a Muskátli étterem.

Érkezésünkkor kaptunk egy pincért, akit szinte a második körre lecseréltek, a vacsora végére három pincérünk volt, igazán ezt sem értettem miért. Lehet rám követ vetni, de ha már ott voltam mondom győzzön a medvehagyma és a frissensült, én szeretem és nehéz is elrontani, így kértem egy medvehagymával és sajttal töltött rántott csirkemellet (nagyon extra kaják amúgy nincsenek, tehát ha akartam volna sem eszem szerintem különlegeset, egy dolgot sajnálok, a nyúlmájat, de már nem fogom meg tudni az élmények nem túl pozitív kimenetele miatt) vegyes körettel és egy vegyes salátát, ami 600,-Ft volt kávéscsésze alátét méretű kis tányéron három szem paradicsom, némi tejfölös uborkasaláta és egy csipet káposzta, jó nem lepődöm meg! Partnerem étele is olyan amilyen, kifogásolni való hát, jó, mélyhűtött krumpli és valami iszonyatos ízetlen szar törmelék rizs, DE ezen sem lepődöm meg, megeszem a húst a salátával, fogjuk rá, még jól is esett. Medvehagyma ízt senki ne keressen benne, a mélyhűtéstől ugrik a jó kis foghagymás feeling, így kb. mintha fűvel lenne töltve a ételünk szezonon kívül, ez újfent az én hülyeségem volt, de ezen sem akadtam ki hangsúlyozom. Ittunk egy egyszerű pálinkát mindketten és kértünk egy-egy pohár folyóbort az ételünk mellé. No és itt kezdődik a fennforgás. Második fiatal pincérem érkezik az asztalhoz, óhajtok-e desszertett. Volt a fejemben egy halvány kép, hogy bepróbálom, hát rákérdeztem.

- Szeretném megkérdezni, hogy a somlóiba diót vagy dejót raktok-e?
- A somlóiban nincs dió.
- ???
- A mi somlóinkban nincs dió, csinálunk egy ilyen galuskát és akkor arra teszünk tejszínhabot.
- A tejszínhabot megkérdezhetem milyen? Rendes tejszínhab?
- Hát persze nem ilyen teszkós izé!
- Oké értem én, hogy nem teszkós, de igazi tejszínhab vagy kifújós?
- Jaaaa, hát nincs nekünk időnk rendes tejszínhabot csinálni, olyan fújós az.
- Köszönöm szépen akkor nem kérek somlóit.

Partnerem nem bírt magával kért egy gundel (nek mondott) palacsintát, én meg zárásnak még egy deci bort. Akkor már nagyon kellett pisilnem, mondom elszaladok a mosdóba. Innen érzékeny gyomrúak ne olvassanak tovább! A női mosdóban két illemhely, kérem szépen, mindkettő púposra volt rakva és az egész helyen átható szag terjengett. Nagyon kellett pisilni, de képtelen voltam bemenni. 1) ez nem a Sziget, 2) nem vagyok részeg, 3) sötét sem volt. Hát kijöttem. Szólok a fiatal pincéremnek, hogy legyen kedves takarítót küldeni a női mosdóba mert használhatatlan, ezt nem értette, hát mondtam, hogy tele van szarva mindkettő. Válasz: 1 óránként mennek be a takarítók. Fel sem tűnt, hogy ő ezzel engem elintézett, leültem és vártam majd szól, ha mehetek, mert rendet tettek, ám nem így történt. Vártam, már majd' össze pisiltem magam, hát szólok egy másik pincérnek, egy idősebbnek. Jajj ő elnézést kér, máris intézkedik, majd megjegyzi, hogy amúgy óránként mennek be a takarítók. Csendben kérdem, mi közöm nekem ehhez? Na mindegy. Elmegy, visszajön, mehetek, majd újra felhívja a figyelmemet, hogy a mosdót óránként takarítják a Muskátliban. Én egy rossz szót nem szóltam esküszöm, de most komolyan, történik egy ilyen, kérjenek elnézést, mosolyogjanak és hozzanak ki egy pálinkát (vagy amit ittam, mind1) bocsánatkérésnek, nem lesz semmilyen rossz szájízem, eszembe nem jut ekkora posztot írni róla. No téma vége, megjárom a mosdót a szagot ugye nem tudták eltüntetni, de próbálom túltenni magam rajta. Látom ám a borom sehol. Érkezik azonban a palacsinta, de már az idősebb új, harmadik pincérünk hozza, még viccel is, hogy tovább megy vele, azt hitte én rendeltem, majd leteszi elém. Mondom neki az úré lesz. Kérem a borom, persze persze, ám a borom nem jön. Látom viszont közben, hogy a mellettünk ülő német házaspár barátja megérkezik, egymással beszélgetnek új érkezőnkkel és a német beszédben elhangzik a palinka szó. Előző pincérünk (nincs dió a somlóiban) odaUGRIK ugrabugrál izgalmában és kérdezi: - Palinka, palinka? Hát azt hiszem nem láttam ennél még szánalmasabbat komolyan mondom. Az én borom nem érkezik, mert a német vendég valagát kell nyalni, a számla, amit idő közben kikértünk nem érkezik kb. 20 perce, hát felállok szólok. Ténfergek a konyha körül, az üzletvezető szól a pincéreknek kérdezzék már meg mi van velem. Mondom, hogy mi van, ja, persze, máris, számla és bor. Megérkezik a számla (7 ezer körül, tényleg nem vészes) és egy teli pohár bor. Mondom, hogy egy deci bort kértem.
Az idősebb pincér gúnyosan: - Hát akkor egészségére!
Köszönöm, ott hagytam.

A gundel palacsintának mondott valamiről: 2 óriási tojást nem látott palacsinta formájú valami, dejóval vastagon rakva, margarinos olcsókakaós valamivel leöntve és körbenyomva (nem teszkós) gyanítom Aro-s tejszínhabbal. Innen üzenem az étteremnek: adnának egy palacsintát ami valóban az, vékonyan töltenék dióval, mert igazi dióból nem kell ugye sok, és öntenék le csokoládészósszal az egy palacsintára való mennyiséggel - ugyanabból az összegből kijönnének, tejszínhabhoz meg vegyenek szifont ha felverni már nincs ideje a szakácsnak!!! Gordon Ramsay-t az ilyennek, de azonnal!!!

Rövidre zárva: a helyet német turistáknak ajánlom jó sok pálinka elfogyasztására amitől megindul az emésztésük és telerakhatják a mosdót!

Macaroon

ps.: semmiben nem túloztam, az igaz, hajlamos vagyok kissé túlreagálni dolgokat, de az eset így történt, nem színezem semmit.

10 kedvenc növényem

2009-07-08T23:43:00.000-07:00

Toma kedves volt olyan drága és ide passzolta ezt a körkérdést, elsőre, hohó, mi nem lehet egyszerűbb, aztán itt ülök és nézek, igaz ebben benne van Fruzsi kutya

is, mert 6:40-kor kezdte a ma reggeli "ki akarok menni" hisztit én meg 9 óra alváson belül használhatatlan vagyok. Plusz azt is rühellem, ha nem magamtól kelek. Ez ugye kutya mellett ritka ajándék, főként, hogy együtt alszunk. Fúj vagy nem, amikor éppen nem hajnalban kel, nincs viccesebb mint amikor reggel szépen fokozatosan felmászik a fejemig, mintha ott sem lenne, belelógatja a fejét a vállamba (szűken kukucskálva látom ahogy stíröl), félig az arcomba, majd mihelyst megmozdultam gyakorlatilag torkon nyal (ni próbál, mára már megszoktam, így hatásosan védekezem:-).

Ők azok.

1) Paradicsom

Ezen nincs mit vesézni, a napon ehetőre érett saját paradicsomnál kevés jobb dolgot tudok elképzelni, főként, ha némi bazsalikommal és mozzarellával beköltözik egy jó kis szájvágós ciabattába!

2) Bazsalikom

Annyira szeretem az illatát és aromáját, hogy egyszer volt egy citromos bazsalikomos parfümöm azóta se találok hasonlót. Ha valaki tud ilyenről azonnal szóljon!

3) Citrom

Igaz az állítás, hogy az ember ízlése folyamatosan (vagy 7 évente, lényeg, hogy igen) változik. Régen el nem tudtam képzelni mit szerethet valaki egy citromos nápolyin, most kb. ölni tudok egy jó citromtortáért vagy citromos olasz kekszért.

4) Gyömbér

Gyömbér szeretetem nem a kínai kajából jön, inkább a házi gyömbérsör (hamarosan felteszem) és a téli vitaminpótló turmixok alapvető és eltúlzott ízesítőjeként vált kedvencemmé.

5) Zsálya

Mostanában fedeztem fel, azóta a húsokat imádom zsályával fűszerezni, sütés közben egy-két levelet a forró zsiradékban kisütni és úgy ahogy van megenni magában:o).

6) Mángold

Huszonéves voltam amikor az akkori barátom szüleinél Etyeken (zöldveltelini meg van?) rengeteg mángold volt amiből levest készítettek. Azóta is imádom, az íze valahol a spenót és a spárga között (?) meghatározhatatlan. Horvátországban találkoztam vele újra ahol rendre párolt mángolddal körítik a halakat, halat is szinte csak ott (meg Szlovéniában és a saját konyhámban) szoktam enni, de ott mérhetetlen mennyiséget, pótolva az egész éves elmaradásomat.

7) Spenót

Anyuhoz kapcsolódik a spenót szeretete. Az iskolai verzió mindenkit kikergetett a világból, engem főként a főtt tojás, na az volt a netovább. Aztán egyszer hazamentem, anyu tisztán tejben főzte, fokhagymásan borsosan fűszerezte ÉS mikor kész volt, nagylyukú reszelőt belereszeltünk egy vagon trappistát a tányérba, kurva jó dolog én a mai napig így eszem, ha nagyon éhes vagyok sütök mellé bundás kenyeret/zsömlét is.

8) Sóska

Mi hófehérre főzött jázminrizzsel esszük, tessék kipróbálni nagyon jó párost alkotnak. Természetesen tejföllel készítem savanykás ízét még jobban kiemelve.

9) Cékla

Erre nem rég jöttem rá, mármint, hogy a cékla nagyon fasza nyersen is, sőt, nagyon nagyon finom lereszelve és összekeverve feketeretekkel. Só, bors, balzsamecet, olívaolaj, télen kötelező vitaminpótlás, ráadásul bizonyítottan hatásos.

10) Mustár

Vagy wasabi mindegy, lényeg, hogy a csípős verzió. Képes vagyok magában nyalogatni tubusból ha meglátom a polcomon.

+1) Bármi ami csíp :o)

Na most gáz, hogy mind ehető? Nem vagyok valami virágkedvelő ez mondjuk rögtön látszik. Annám, légy oly szociális és vidd tovább a Karajon! :o) Vigyázat, a rostélyos nem növény! :-)

Macaroon

Zsálya, borjú, sonka, ugorj a számba - "saltimbocca"!

2009-07-08T06:37:00.000-07:00

Hát kicsit szar a cím, de ennyire futotta, majd beiratkozom valami tanfolyamra. A kaját most tanultam Annától és Józsitól, ahogy most tanulok annyi mindent a lassan 35 éves arcommal. Kicsit lemaradtam, de ígérem igyekszem. 10 perces vasárnapi ebéd, na megjött a kedvetek? Na jó salátával együtt fél óra, és zaba. Én imádtam, másnap hidegen is. Annak ajánlom aki unja a csirkét, de még mindig fél a steaktől vagy a vérnek titulált amúgy húslétől és szereti a száraz/abb húsokat. Átmenet a marha és az ízetlen hétköznapok között, Józsinál beszerezhető, ne sajnáljátok rá a pénzt igen csak megéri.

Hozzávalók

Fejenként 2-3 szelet borjúszűz (ököllel kilapítva)
Kevés liszt
Só, bors
Szeletenként 1 friss zsályalevél (Oázis kertészet:-)
Szeletenként 1 szelet jóféle nyers sonka
Vaj és olívaolaj

Tehát a húsokat ököllel klopfoltam, jó erősen borsoztam, de sóval csínján, általában a sonka is sós amit ráhelyezünk, majd vékonyan lisztbe nyomkodtam. Minden szeletre egy vékony szelet sonka, egy zsályalevél, rögzítem fogpiszkálóval

majd nagyobb rész vaj kisebb rész olaj keverékén

előbb a zsályás oldalát nem túlhevített serpenyőben (megég a vaj, ha nem tisztítottat használunk) 2 percig, majd a másik oldalát kb. 5 percig sütöm. Tálalás így,

nálam parmezános lilahagymás paradicsomsalátával, de kinek hogy, szerintem illatos jázminrizzsel meg sima szelet kenyérrel is összeillenek.

Macaroon

ps.: szombaton bajai halléfeszt, ott leszünk!!!

Az a klasszikus sült oldalas

2009-07-05T01:44:00.000-07:00

Nem, nem a zsírban eltett, az is jó a maga nemében és síelésbe szeretek vinni ilyesmit. Ezt most csak szimplán sütőben, egyszerűen. A hús mint mindig Józsiéktól van, azon a kevés csirkén kívül amit mostanában már inkább levesbe teszek, hogy az egytálételként is megállja a helyét, nem nagyon eszünk olyan húst amit náluk nem lehet kapni. Itt tudtok kérdezni tőle! Érkezés előtt lehet vele egyeztetni telefonon mi van és mi nincs, én kezdek rászokni, hogy az embert küldöm így magamnak megspórolva a Nagycsarnok néha kissé :-) idegesítő forgatagát. Jelenleg borjúszűz van amúgy a hűtőben, hamarosan kikerül az is ide a blogomra.

Az oldalas mennyisége elég csalóka, szerintem a két csontra vágott szeletekből bárki megeszik hármat négyet egy ültő helyében, ha nem így van cáfoljatok nyugodtan. Szóval nekem egy oldalas volt, úgy ahogy van, a sertés oldalán ahogy végighúzódik az mind, na én azt sütöttem kettőnknek, kevés maradt még másnap reggelire is.

A sütőt előmelegítem 200 fokra. Én mindig légkeverésen sütök, ha valaki tudja mikor érdemes az alul felült használni igazán elárulhatná nekem.

Szóval a két csontra vágott szeleteket bőven borsozom sózom, kevés köményt (frissen mozsárban törve) szórok rá, fokhagymagerezdekkel (héjában csak lapítva, nem nyomón áttörve) bőséggel körbe rakom és minden szelet tetejére is helyezek egyet, de ezt csak addig amíg fólia alatt laknak. Ezen kívül vöröshagyma is kerül a tepsibe, ízlés szerinti egy-két fej szeletben. 200 fokon tehát sütöm alufólia alatt 1 órát, majd leszedve az alufólia borítást újabb felet, hogy szép piros színt kapjon. Akinek úgy tetszik kevés mézet is csurgathat rá jól adja magát az oldalashoz. Szerintem.

Ilyen:

Szigorúan kenyérrel és kovászos ubival kötelező a fogyasztás.

Macaroon

Fehér kenyér

2009-07-03T07:39:00.000-07:00

Na ez az amit én eddig nem szoktam. Mármint fehér kenyeret sütni. Minden másmilyent igen. De amikor megláttam ezt:

...akkor megkérdeztem Ildikót hol veszi a lisztet hozzá és hazahoztam amennyit kaptam, egészen pontosan 7 kilót, ebből (Fenyéd, 182-es ház:-):

Tudja valaki, hogy mitől kenyérliszt a kenyérliszt? Mert ahogy ránézek olyan simalisztes az állaga, semmi extra, nem darás, nem darabos, sima. Mégis kenyérnek való. Egészség szempontjából előnyben részesítem a teljes kiőrlésű búza, illetve tönkölylisztet, de vannak dolgok amihez adja magát a fehér kenyér, például a sütőben ebben a pillanatban is készülődő fokhagymás, hagymás sült oldalas mellé.

Kenyérsütéshez egy ideje tartok itthon kovászt, ahogyan sokan mások én is gyorskovászt készítek, majd azt etetem hűtőben néhány hétig. Egyszer csak úgy gondolom, hogy már cserére szorul, na akkor elhasználom az egészet és készítek egy újat. ITT megtaláljátok a gyorskovászt és szuper fotókat is hozzá Margit oldalán. Nekem is nagy segítségemre volt, a kovászos kenyér alaprecept is tőle van. Bevált, ajánlom.

Hozzávalók

55 dkg kenyérliszt (BL 80?)
2,5 dl víz
10 dkg búzakovász
1,2 dkg élesztő
1 csapott kanál só
1 csapott kanál cukor
1-2 evőkanál zsiradék (vaj vagy olíva nálam, a többi nem játszik)

Ezt nyomatom be a kenyérsütőgépbe, megvárom a második dagasztást is, akkor kiveszem, asztalon átgyúrom kevés plusz liszttel meghintve, és kivajazott lisztezett kerek hagyományos jénaitálba

helyezem. Addig kelesztem amig ki nem kandikál a jénaiból, akkor lefedem és 200 fokos sütőben légkeverésen sütöm majd' egy órát, az utolsó 10 percben levéve a jénai tetjét. Ha így járok el, ilyen kenyerem lesz:

Macaroon

Fesztiválozunk a Malackarajjal - gyertek!

2009-07-02T01:10:00.000-07:00

Két meghívó, gyertek, mi ott leszünk!

Fűszeres Eszter meghívásának eleget téve veszünk részt az Erdőbényei pincenapok-on, 2009. augusztus 15-én, szombaton. Birkát grillezünk, csatnival és sztrapacskával kínáljuk, Eszter aszúfagylaltot bobajkával, Horasz őzpörköltet, Lorien pedig betyárlevest tár majd a nagyérdemű elé. Zsófi (Chili&Vanilia) intézi a vega kosztot. Tokaj messze van, de megéri, ha az idő is úgy engedi sátorban alszunk, két napig vigadunk.

Ami pedig jóval hamarabb eljön az a jövő hét végi bajai halléfőzés, ahol a Szentháromság téren a D95-ös pavilonban főzünk majd a saját szánk íze szerint és a helyi hagyományokkal ellentétben kóstoltatunk is, igen! Tehát Baja, július 11, szombat!

Gyertek el minél többen!

Macaroon

Paradicsomprojekt, hányadik rész?

2009-07-01T23:38:00.000-07:00

Eltűntem. Az úgy volt, hogy Erdélyben voltunk ugye bő egy hétig, hazajöttünk és hellyel-közzel állítható; azóta alig főztem valami említésre méltót. Az ihlet sem keringett körülöttem hajthatatlan, így hát nem erőltettem, mert annak izzadtságszaga lett volna. Viszont van valami, amit városi lányként feltétlenül meg kell osszak veletek, mindenkivel. 1,5 éve még egy - szerintem Budapest legrondább - panelban laktunk a 8. emeleten, hozzáteszem egész életemben panelben, kisebb koromban pedig belvárosi lakásban laktam. Így sem kertem, sem paradicsomom nem volt.

Nem kezdtem a legegyszerűbb megoldással, pedig mindenki azt tanácsolta. Vegyek palántát a piacon. Nem vettem. Elszórtam a magokat vegyesen egy tálcán és vártam, bűvöltem őket, meglepetésemre nem kellett sokáig. A posztokból látszik elég hamar átköltöztek a kis dögök cserepekbe. Tehát tűzdeltük, egyeltük, azt hiszem megérte. Amikor már két ládánk volt, amit az ember barkácsolt nálunk hagyott hulladékból (tudjátok milyen drága a faanyag???) akkor jött a lomtalanítás és lomiztunk még két ládának alkalmas kidobott szekrényt, így lett még paprika és piaci palánta is összehasonlítási alapnak. A rendes paprikáról lemaradtam persze, így csak bogyiszlóim és gogosom van, mindegy megesszük. Ha másnak nem lecsónak. Amiért írni kezdtem, az egyszerű: virágba borult a paradicsomerdőm (igen, közel lettek ültetve) és megjelent az első kis nyomorék, nézzétek:

Hamarosan pizza-party!

Macaroon

Kovászos uborka

2009-06-15T05:53:00.000-07:00

Néha azon töröm a fejem, hogy régen anyám már huszonévesen kovászos uborkát nyomatott, meg volt két gyereke meg minden, én meg itt útkeresek, milyen gáz ez már lassan 35 éves fejjel. Itt az ideje felpörgetni a dolgokat, más közhellyel élve nincs más hátra mint előre, hú de gáz vagyok, ha nem megy az írás egyszerűbb lenne a receptre korlátozni a mondanivalómat nem? De. Szóval második nekifutásra sikerült a (kurva) kovászos uborka és a kovászolt kenyér is:-), ám ez utóbbit következő posztban hozom majd csak nyilvánosságra. Mindkettő másodikra, az elsők némi kívánnivalót hagytak maguk után.

Kiemelném, hogy mit nem szabad: szellősen tenni az uborkákat, kilógni hagyni akár egynek is a csücskét a vízből, kevés sót hozzáadni. Tehát a helyes arány nálam a következőképpen nézett ki.

Hozzávalók 5 literes üvegnyi koviubihoz

3 kiló uborka, én a kisebbeket szeretem, ebből 6-8 db maradt ki nekem, de azt megettem magában
3,5 kanál só (ennyi!!! máshol még többet is olvastam, és nem, nem lett tőle sós)
1 csokor már virágos kapor
1 fej új friss fokhagyma vízszintesen kettévágva
Szemes tarka bors kb. 20-30 szem
Friss torma is mehet bele, azt én nem raktam

Uborkákat lesikálod egy hosszabb áztatás után, betömködöd nagyon szorosan egymás mellé katonásan az 5 litykós üvegbe MIUTÁN alulra betetted a fokhagymát és a kaprot is. Tehát rá az uborka, felöntöttem kézmeleg vízzel, nem forraltam meg hűtöttem vissza, micsoda macera:-) (tudom, gondolom tovább eláll), rá a só és a tetejére mehet egy üvegszája méretű pirítós (nem esik annyira szét, én tüllel sem vacakoltam), teteje LEZÁR! kistányérral, fóliával akármivel, és nem túl ingadozó, 20 fok feletti hőmérsékletű helyre állítod, az sem baj, ha nap is éri néha. Szerintem tűző nap nem kell neki. Kb. 3 nap elteltével kész az ubber amikor a színe megváltozott haragos zöldből kb. hm mattkhakizölddé, leszűri az ember lánya a levet és visszaönti az uborkára majd béteszi a hűtőbe. Ne féljetek a sok sótól, kell bele.

Macaroon

Reklámposzt - cider és pizza

2009-06-12T23:11:00.000-07:00

Rövid leszek.

Fűszeres Eszter látod a fotót? Cideresek látjátok a fotót? A lidlingben francia cuccok vannak, köztük egy a 4,5%-os, isteni, nem édesített, nyáriasan üde, pezsgő almabor, 400 kemény magyar forintért. Én teszteltem, jó, ma megyek vissza a többi palackért.

Amit pedig soha nem hittem volna. Olasz pizza Budapesten, tovább megyek Kőbányán. Olyan. Nem Don Pepe lángos style, hanem pizza pizza. Én a nyerssonkás változatot kultiválom mindenhol, de próbáljátok ki a többit, isteni finom volt.

Calabria étterem

Macaroon

Vargányás rizottó és az első használható ételfotóm

2009-06-08T10:16:00.000-07:00

Megjöttünk Székelyföldről. Mondanom sem kell, hogy reggel félálomban nem értettem hogy kerülök ide. Nagyon meg tud viselni egy-egy ilyen befejezett pihenés, most talán kicsit jobb a helyzet munkátlanságom okán, illetve a lakás szeretete is kárpótol, de azért hiányzik Ildikó főztje, nincs mit tenni no. Egyelőre a hétről tervezett poszt várat magára, kiteszem visszaköszönőnek az utazás előtti rizottómat. Ajándékba kaptam egy jó nagy adag szárított vargányát, csak úgy, pedig mint tudjuk aranyárban mérik ha nem magunk szedjük. Azt már nem is mondom, hogy kinn a cigánygyereket kérdeztem, mennyiért adják, egy vödörrel azt mondja 20 lejbe mérik ami nem egészen 1500,-Ft - erről ennyit. De még nem volt gomba, sem áfonya, na mindegy, lesz mit kérnem anyuéktól ha augusztusban mennek ki. Volt még egy szemét dolog mielőtt kimentünk, valaki (igen ember volt, bár fel nem foghatom miért) kiszedte mind a négy zelleremet, 4-5 paradicsomot, karókat és össze vissza rombolta a kiskertemet ládástul. Napokig gondolkoztam, hogy mi vihet valakit ilyen cselekedetre, és csak az ép ész hiányával tudom magyarázni:-(((. Hál istennek anyósom mentette a menthetőt, most már látszik van ami szépen fejlődik és megmarad, de hogy ennyire megbízhatatlanok legyenek a magok is, elképesztő. Van amelyik nő mint a gomba, már egész nagy és van, ami még most is pöttöm és éppen csak kezdi eregetni a cifra leveleket. Később teszek ki fotókat róluk. Holnap beszerzek azért pár palántát a piacon és a satnyábbakat likvidálom...

Vargányás rizottó, 3 normál, 4 kis adag - hozzávalók

2 jó nagy marék szárított vargánya
1 bögre rizottó rizs
1 nagy fej főzőhagyma (lehet olasz édes fehér is)
2 bögre víz legalább
1,5 dl illatos fehérbor, nálam Irsai Olivér volt
Petrezselyem, só, bors bőven

A vargányát a vízmennyiségben áztatom legalább fél órát. A hagymát nagyon apróra vágva én vajon pároltam, ráöntöttem a rizst, kicsit rápirítottam és felöntöttem a másfél deci borral. Amikor felvette elkezdtem meregetni rá a gomba áztató levét folyamatos kavarás közben (gombát előbb lemostam), és kb. a félidőben hozzáadtam a csíkokra vágott vargányát is. Jó sok petrezselyemmel és borssal ízesítettem, nagyon jó kaja, ha van vargányája az embernek. Parmezánnal tálalva, kevés édes bazsalikomos paradicsom is becsúszott mellé.

Macaroon

A tökéletes steak elkészítése

2009-05-24T23:59:00.000-07:00

Gyors képek, duma, mert megyek: mosogatni, futni, dokihoz, gyógyszertárba, kutyadokihoz, vááá, legyünk már Erdélyben.

Nagyon sok ember retteg a marhahús sütésétől és azt kell, hogy mondjam, aki nem szereti a félig átsült még véresnek tűnő megoldást, az joggal. A marhahúst képtelenség ízletesre átsütni. Szerintem. Próbálkozni lehet, elősütés és rácsra sütőbe alacsony hőfokra (100-120) 10 percre behelyezéssel, de az alábbi a tuti biztos kipróbált megoldás, nekem higgyetek, mert evett már a kutya nálunk T-Bone steaket:-))).

Első körben nagyon_fontos az alapanyag. Csarnok, hátul, Józsiék. Tudjátok. Nagyon fontos, hogy az a hússzelet márványos, zsíros legyen. A hátszín és a bélszín is jó, de jobb az ha zsír is van benne, szaftosabb lesz az egész. Nekem általában 2-4 szelet ilyen márványos hús pihen a hűtőben sima olajjal leöntve. Ezt csak azért, mert a hűtő nem alkalmas arra a fajta érlelésre amit komoly steakházak használnak hűtőkamrákkal, másrészt meg sosem tudom mikor kívánom meg őket. Azt, hogy ez melyik része a marhának lesztek kedvesek megírni nekem, mert ez a második alkalom, hogy Józsi kihozza nekem, de elfelejtem megkérdezni. Ezt vittem síelésbe is konfitálva, kurva jó volt!!! Úgy néz ki, mint a bészín, hosszú vékony henger, de márványos zsírral van átszőve. Szép dolog, ha bízunk a hentesünkben:-))).

A képek sorrendben vannak, így is járunk el: a szelet húsokat NAGYON forró vajas serpenyőbe dobjuk és 5-8 percig az első, 5 percig a másik oldalát sütjök, sütés közben nem piszkálva azt. Kivesszük, lefedve 10 percig pihentetjük az 5. percnél megfordítva a szeleteket. Így a kifele igyekvő húslé visszavándorol a kaja belsejébe, a képen látható is, milyen szaftos kívánatos a egész. Sütöttem ugyan újkruplit mellé, de inkább könnyebb körettel ajánlom, pl.: mentás párolt zöldborsó (tipp: minden zöldség jobb állagú és vitamindúsabb marad, ha előbb lobogó forró vízbe dobjuk pár percre, lehűtjük jeges vízben, majd felhasználás előtt átforgatjuk kevés erre szánt zsiradékon), vagy az alábbi mozzarella saláta "kísérőjeként":o).

Saláta két személyre: 2 paradicsom, 1 zacskós mozzarella szeletelve, jó marék friss bazsalikom, olaj, balzsamecet(krém), só, bors.

Macaroon

Utazunk Erdélybe, elköszönés, tippek, ajánló, receptek

2009-05-24T22:53:00.000-07:00

Csütörtök hajnalban elindulunk Erdélybe. Nagypapám kányádi, tavaly temettük szegényt, mindenképpen ellátogatok a sírjához is. A fő attrakció Csíksomlyó lesz, legalább 10 éve tervezem és most, hogy ennyire kitolódott Pünkösd, az időjárás is kegyes hozzánk. Nagy csinnadrattára számítok, tudom, nem várok csodákat, de nagyon szeretném látni azokat népeket, csángókat kiemelten, akik minden évben elzarándokolnak a helyszínre és végigcsinálják a virrasztást is. Mi olyan városi népként autóval érkezünk majd a közelbe, korán tervezek indulni 40 km-re lévő szállásunkról, és amennyit lehet gyalog teszünk majd meg a maradék útból. Hát, úgy legyen.

Az út kulináris célpontja az Ildikó vendégház. Ildikóról annyit érdemes tudni, hogy édesanyja vegetáriánus ők pedig heti egyszer, van, hogy ritkábban esznek húst. Ennek ellenére a vendégeknek mindent elkészít a sertést leszámítva. Tavaly éppen az ő hatására hagytam ki újra pár hónapot a húsevésből és egyáltalán nem bántam meg. Ezt követően pedig kifejezetten figyelek rá, hogy kizárólag kiváló minőségű alapanyagok használatával készítsek csak húsételeket, ha belegondolok inkább csak hétvégén, hétközben pedig előnyben részesítem a zöldségeket, gyümölcsöket. Amikor visszaérkezünk feltétlen szánok Ildikóéknak egy teljes posztot fényképekkel, receptekkel miegymás. Szerda délután kiütöm magunkat :-) egy altatóval és éjfél után már indulunk is. Rögtön egy tipp Székelyföldre tartóknak: 12 óra alatt ne is nagyon számoljatok az úttal. Nagyvárad és Kolozsvár között először túl kell jutni a Király-hágón, gyakorlott vezetőknek is kihívás, meglehet az út csodálatos. Majd a hegyek után Kolozsvárig körülbelül 867 falun halad az ember keresztül, tehát az átlagsebesség tekintetében megintcsak nem érdemes hiú reményeket táplálni. Ezért indulunk éjfélkor, hogy legalább a forgalmat sikerüljön kikerülni, kívánjatok jó utat! Ja és ne higyjetek a Viamichelin alapbeállításának, a leggyorsabbat érdemes választani és Debrecen felé menni, legalább 1 órát spóroltok vele.

Én pedig a hétvégén készült ételekkel kívánok jó olvasást mindenkinek aki erre tévedt!

Zöldborsó leves hozzávalók
megint sikerült aranyáras leves főznöm, de nagyon nem bántam meg

1 kg zöldborsó héjával (pucolva 0,5 kiló?)
3 sárga és 3 fehérrépa
1 kis zeller
1 kis karalábé
1 paprika
SOK petrezselyem
1 egész csirkemell csonton (ez csak azért került bele, mert nem főztem másodikat)
2 tojás, 5 dkg vaj és liszt keveréke vajgaluskának (érdemes jó sűrű tésztát keverni, abból baj soha nem lesz, a lágyból viszont annál inkább)
Vaj, olaj, só, bors, cukor, édes nemes paprika

Vajon pároltam a zöldborsót, répákat, zellert, karalábét kb. 30 percig, jó csomó petrezselyemmel majd felöntöttem vízzel és beletettem a hústól megfosztott csirkemell csontot, főztem még kb. 20 percig, beletettem a csirkemell kockákat és az olajon pirított bepaprikázott 2 kanál simaliszttel berántottam a levest. Tipp: forró levesbe forró levessel felöntött rántás tutira nem csomósodik. Bocsánat, a rántás előtt kiskanállal beleszaggattam a vajgaluskákat. Ez egy normál fazék levest eredményez, nem lehet megunni pár napig, szóval két, három, négy személyre is tökéletes a mennyiség.

Cseresznye fagylalt
ne a kép miatt készítsétek el, mer az ronda, hanem mert a balzsamecet nagyon remek cucc bele

1 nagy doboz natúr joghurt
3,5 dl natúr sűrített tej
2 dl tejszín
(ez az alap bejött a gyümölcsökhöz)
30 dkg cserkó magozva persze
Édesítés ízlés szerint
2 kanál balzsamecetkrém (nekem cseresznyés volt itthon:-)
1-1 jó nagy csipetnyi friss citromfű és menta

Kever, gép, fagyasztó egy órára, esz.

Hamarosan írok még egy rövidet képriporttal a tökéletes steakről is, utolsónak.

M.

A paradicsomom V. rész

2009-05-24T08:30:00.000-07:00

...

:-)

Májkrém

2009-05-24T01:06:00.001-07:00

Semmi pofázás, mert tele a gépem jobbnál jobb kajákkal és annak, aki nem vegetáriánus életmódot folytat tudnia kell, hogy heti, kétheti egyszer érdemes májat enni a kiemelt A és D vitamin forrás miatt. Sokat nem azt tudjuk miért, bár lehet ez is, csak városi legenda, nem vagyok táplálkozás tudós. A májkrém azért készült, mert az elmúlt kb. 1 évben leállítottam szinte mindenféle feldolgozott élelmiszer beszerzését, lássunk erre egy példát, mennyi idő alatt lesz kész egy, a konzervnél biztosan megbízhatóbb összetételű gyors pástétom. Eredetileg ilyet is cipelünk rendszerint síelésbe, kenyér levág, bicska, másik kézbe egy hagyma oszt adj neki. A legjobb kocsiban, tutira minden rendőr elmenekül már az ablakletekeréskor.

Hozzávalók

60 dkg csirke (vagy más) máj
1 jó nagy fakanálnyi zsír
Só, bors, majoránna, snidling vagy egy kis fej hagyma apróra vágva

Hogy időt spóroljunk nyersen bezúdítom a turmixba az egészet, látszik a képen, majd az egész véres :-) cuccot egy jó minőségű, fontos, hogy tapadásmentes teflonserpenyőbe öntöm és kis lángon addig kavargatom amíg el nem érem a kívánt állapotot, kb. 15 percig.

Friss hagymával a legjobb vagy kovászos esetleg csemegeubival.

Mac

Én és a hal, második menet

2009-05-23T23:31:00.000-07:00

Néhány szóban a pisztrángról.

Egyszer már említettem, hogy sem halat, sem húst nem ettem gyerekkoromban, így nagy fordulópontja volt az életemnek, amikor Gábor barátom ellenvetést nem tűrő unszolására Szlovéniában megettem egy egész pisztrángot, azóta se jobbat. Talán mostanáig.

Kevesen tudják a pisztrángról, hogy igen nagyra, akár 25 kg súlyúra is meg tud nőni, és a hiedelemmel ellentétben nem csak hideg hegyi patakokban, folyókban, hanem tavakban is megélnek. Ragadozó, tehát rovarokat, csigákat és kisebb halakat is megeszik. Mivel ez a hal a kifogásába nagy valószínűséggel belepusztul, érdemes olyan helyre menni, ahova nem szállítják az állatokat. Eddig úgy tudtam, ilyet csak a Szalajka-völgyben találok legközelebb, de nem, van egy másik lehetőség is, Budapesttől kb. 40 kilométerre Dunabogdányban. Klément Ferencnek köszönhető, aki nem csak horgászni imád, de imádatát pisztráng neveldék létrehozásával is kiegészítette, majd megvett egy eredetileg kávézókocsmaként működő helyet a 11-es út mellett közvetlen a Duna parton. Mióta kóstoltam bizton állítom, sokkal jobb mint a szalajka-völgyi, ered ez abból is, hogy teljesen más típusu halakat nevel, mint amiket Magyarország más pontjain találhatunk. Aki nem szereti a halat kezdje Ferinél. Nem bánja meg. A legfrissebb fogás, ami pisztrángból készülhet, kakukkfüves, helyben füstölt, szezámmagos, rozmaringos és még vagy 8 másik verzióban 55,-Ft per dekáért! Akinek eltökélt halnemevő barátja van, ne menjen oda. Halon kívül van még vargánya leves és marlenka, itt vége az étlapnak. A koncepció zseniális, nálam is 5 éves tervben szerepel egy saját, nagyon egyszerű hely nyitása, ahol az étlap egy oldalnál semmiképp nem lesz hosszabb.

Megközelítés: haladunk kifelé a 11-es úton, elhagyjuk Szentendrét, Leányfalut, meglátjuk a Visegrád közigazgatási határa táblát és 1 percen belül megérkezünk Dunabogdányba. Pár száz méteren belül az új jobb oldalán található a Siesta Café, menjetek, megéri.

Macaroon

Dumálok az oldalasról

2009-05-20T08:30:00.000-07:00

Na nem túl hosszan, mert nem tudom ki hogy van vele, de én totál kómatik vagyok két napja, komolyan egyik ágyból fekszem a másikba, a bodzaszörpömből bor (kezdemény) lett, mert nem szűrtem le időben és más egyéb úszó nyalánkságok kísértenek a lakásban. Mondjuk a bort nagyon nem bánom, leszűrtem, megvárom, hogy jól kiforrja magát, akkor majd derítem meg minden és felöntve szódával benyakaljuk jól. Ha sikerül kikerül a recept vagy mi, véletlen eljárásnak nevezzük inkább. Szóval vissza az eredetihez, mert megint kalandozok ahogy szoktam. A múlt héten vettem egy jó kilónyi oldalast Józsiéknál, mert szokásomhoz híven az esti Váncsa olvasgatás alatt ráakadtam egy jóféle oldalas készítési módszerre, nagyon fasza, ne féljetek kipróbálni! Mivel itt a grillszezon semmiképp nem akartam kihagyni a tűzrakást, amivel az elmúlt pár alkalommal meggyűlt a bajom, annak ellenére, hogy a parasztházban milliószor bográcsoztunk, grilleztünk és kb. 10 perc alatt pakoltul meg a tüzet alatta.

Ehhez máris egy tipp, tűzrakási: kisétál az ember a parkba, ami a legközelebb esik hozzá és a derekát nem sajnálva gyűjt mint a rőzsegyűjtő asszony, hajlong, hogy legyen mivel megindítani Prométeusz szerzeményét. Ezzel már nem is volt gond, papírgalacsinok, jó sok száraz (eső nincs sajnos, szóval minden iszonyú száraz amit összeszed az ember) gally, begyújt, vár, nagyon ég, hasábokkal megpakol bőven. Simán lett tüzem és egy órán belül használhatóra is égett.

Hozzávalók 4 személyre kb.

1-1,5 kg oldalas

2 fej hagyma
6 gerezd fokhagyma
1-2 dl paradicsomlé
1 nagy konzerv sűrített paradicsom
(e fenti kettő helyett lehet házilag frissen forralással besűrített paradicsompürét gyártani)
6 szem borókabogyó szétnyomva
Friss koriander vagy szárított bőven
Öt vagy hét vagy akármilyen borskeverék sok
2 kocka kiváló minőségű étcsokoládé
Ipari mennyiségű chili, macskapöcse, bármi, csak csípjen
2 evőkanál méz
Só kb. 3 kávéskanálnyi
Zsír

A hagymát a zsíron üvegesre pirítom, amikor már áttetsző beledobom az apróra VÁGOTT fokhagymát. Kis idő múlva mennek rá a fűszerek, utána a paradicsom végén a csoki, minden. Ebben a kulimászban álltak a darabolt oldalasok egy éjszakán keresztül. Másnap délután száműztem őket a sütőbe alacsony hőfokra (100) körülbelül 4 óráig. Este pedig csak éppen hogy feldobtuk őket a grillre, ami így nézett ki mielőtt megettük volna:

Jó cucc, próbát megér.

Mac.

A második idei fagylalt,- joghurtfagyi eperöntettel

2009-05-17T06:26:00.000-07:00

Tegnap hallgattam a Hét Mesterlövészét a Radio Café-n ahol beszélgettek az egyik kedvenc filmemről a Man on the Moon-ról. Carrey-t amúgy is kedvelem nagyon, persze van sok nézhetetlen sablon filmje, de elnézem neki az Eternal Sunshine... és az említett zseniális darab miatt, amit képes vagyok annyiszor végignézni ahányszor csak rátalálok valamelyik tévében. Bármilyen nyelven. A lényeg, hogy az Ember a Holdonban úgy formálja meg Andy Kaufmant, hogy szerintem azt még maga Andy Kaufman is simán megirigyelné. Egyszerűen tényleg csak erős ívvel tudnék nyilatkozni róla, nagyon emberi, nagyon mély az egész. Nem utolsó sorban imádom azt a ringyót, ahogy játszik benne, imádtam már a Larry Flintben is. Oh, apropo, most jut eszembe...sokszor játszuk barátok közt, ki az a színész akit nem rúgnánk ki az ágyunkból, szerintem nem vagyok egyedül ezzel, nem most találom fel a spanyolviaszt. Nos, nekem kissé elferdült ízlésem van, az első helyen mindjárt jön John Malkovich, rögtön utána Willem Defoe és Alan Rickman na meg természetesen a fénykorában még igen kellemes külsővel rendelkező Michael Madsent sem zavarnám el az első alkalommal, még az is lehet, hogy most sem, csak behunynám a szemem és eszem veszteném a hangjától. Azonnal.

Hallgattam a műsort, most is az megy egyébként és pörögtem a konyhában, pedig egy porcikám sem kívánta megmondom a frankót. Tök fáradt voltam, semmihez semmi kedvem nem volt, inkább hevertem volna 4-5 rész Grey's Anatomy előtt félholtan.

Első körben ennek nem lesz receptje, csak leírom a fagyi előtt, hogy Húsvétkor eltettem a sonka főzőlevét, 2 liternyi maradt és fél kiló lencséből, 4-6 fehér és sárgarépából, 1 csomag új és 2 főzőhagymából, petrezselymesen tejföllel habarva főztem egy lencse egytálételt, azért egytálétel, mert levesnek igazán nem nevezném, lévén, hogy megáll benne a kanál. El ne felejtsem tettem bele 2 tojásból nokellót is, ma is ezt ebédeltem, holnap sem lesz másképp. Spórolás, éljen!

No és ahogy a címből kitűnik ohó, kevertem egy joghurt fagyit is, végtelenségig imádom a fagylaltot, szóval lesz még belőle bőven, illetve kommentekben várnék tippeket arra, hogy szerintetek mivel lehet krémesebbé tenni a fagyasztást ellensúlyozva mindenféle ismeretlen adalékanyag nélkül. Nekem egy tippem van, ami úgy ahogy használt, az alkohol. Van itthon házi áfonyalikőröm (2 hét múlva megyek Erdélybe, akkor megint hozok áfonyát és rókagombát is, zsír) az nagyon megy a csokoládéfagyiba, de málnalikőrt és meggyet is bele tudok álmodni, a szeszben ázó gyümölcsöket sem hagyagolva persze. Nyammm. Hja, nálam a likőr is 40 fok felett van, tévedések elkerülése végett, nehogy félreérthető legyek.

Hozzávalók

1 nagy natúr joghurt
2 dl tejszín
3,5 dl natúr sűrített tej
2-3 citrom leve és egynek a reszelt héja
Cukor, édesítő akármi ami édes ízlés szerint
1 jó nagy csipet kardamon

Nos, az elkészítés adja magát, minden összekever, gépbe önt és kb. 40 perc múlva fagyasztótálban a mélyhűtőbe helyez- i a maradékot. Joghurtot, tejszínt és natúr sűrített tejet a Lidlben szerzek be (amikor nem házicuccot hozok a piacról), mert az ára és a minősége sem kifogásolható. Az eperöntettel nagy szerencsém volt, anyu eltette a dzsem visszamaradt hígabb részét, ezzel öntöttem nyakon a fagyit, tegnap este óta már kétszer is. Akinek ez nem áll rendelkezésére, ajánlom Gordon Ramsay strawberry glory receptjéből az eperöntet részt, első hallásra remeknek tűnik a dolog.

Mrs. Malkovich

Fehérjepusztítás I. - kókuszcsók

2009-05-14T08:12:00.000-07:00

Azt csak félve írom ide, hogy volt olyan is amikor kiöntöttem a maradék tojásfehérjét. Nem voltam egy HÁZI, de még ASSZONY sem na, most sem szeretnék indulni a megtisztelő címért, így ezúton kínálom fel Bodzának szeretettel, mert oldalának olvasása közben többször elméláztam, hogy jut ideje valakinek egy ilyen blogra gyerekek (és gondolom férj! :o))) mellett. Bár látom a szavazásomból, nem én vagyok az egyetlen aki havonta esik neki a takarításnak, na nem most, de ha melózom egész egyszerűen belehalok szombatra, és hétvégén csak pihenni vagyok képes. Így bizony megesett, hogy takarító segítségem volt. Aztán többszöri váltás után végül letettem róla, nem részletezném, de jobb az amit én csinálok meg. Így most takarítok, egy ideje időm is van rá, beosztom, elvagyok. Sikerélmény miegymás. Látjátok hülyeségeket irkálni is le tudok ülni a gép elé. Bodza utolsó receptjéről jut eszembe, leírom, hogy találtam az Ínyesmester szakácskönyvében citromleves receptet, ez kering az agyamban már jó pár napja, szerintem nem telik bele túl sok idő, hogy kitegyem ide a blogra. Olyasmi az egész végül is mint a madártej, csak vanília és tetemes mennyiségű cukor nélkül. Még nem írtam, de rajongok a citromért. Nem volt ez mindig így, szerintem igaz az, hogy az ember ízlése körülbelül 7 évente megváltozik,- régen el sem tudtam képzelni mit esznek egyesek egy citromos nápolyin vagy olasz teasüteményen. Már nem kell nagyon gondolkodom rajta:-).

De nézzük a csókokat, tök egyszerű fél óra az egész. Megenni sajnos jóval kevesebb.

Hozzávalók

5 tojásfehérje
15 dkg kókuszreszelék (lehet sűrűbbre is, több kókusszal!)
Pár csepp citromlé
1 kávéskanál méz
Édesítőpor (vagy cukor, vagy méz) ízlés szerint
2 evőkanál keményítő (búza)
Pici csipet só

A felvert tojásfehérjékbe belekevertem az összes többi hozzávalót majd kis halmokat raktam kanállal a szilikonlapra. 160 fokra tettem be légkeverésre, majd azonnal levettem 100-ra ahogy rácsuktam az ajtót. Néztem és amikor már kezdett színe lenni kivettem, ez 20 perc körül van, visszavett hőfokkal. Mehet rá olvasztott csoki is, keserű, valami jóféle, nekem most éppen nem volt kedvem, még mosogatnom kell meg teregetnem, szóval csak ilyen egyszerűbe adtam elő.

Szerintem már nincs belőle, mert az ember áll a tányér mellett és elégedetten tolja befele gondolkodás nélkül...

Mac.

Kenyérsütős kenyerem

2009-05-12T09:01:00.001-07:00

Nekem ez jött be, fejben vannak a mennyiségek, megjegyeztem, nem kell variálnom, méregetnem, működik a dolog és ilyen szép lesz a végeredményem. Gyorsan kiteszem, hátha valakinek segítek vele. Tehát a hozzávalók így alakulnak: 0,5 kg teljes kiőrlésű búzaliszt (Cerbona), 0,5 csomag friss élesztő, 1 csapott evőkanál só és ugyanennyi cukor, 1 tojás, 1-2 evőkanál olívaolaj, 1 bögre víz. Ez kerül a gépbe és normál programon készítem. Van, hogy teszek bele két marék egész mákot vagy diót egyebet is, a mai éppen ilyen natúrra sikeredett. A sütés vége előtt érdemes meglocsolni egy kis valamilyen olajjal, nekem van itthon tökmag, na attól elég rendben lesz a héja is a végére. A rácson hűtés sokat dob még rajta.

Macaroon

Salátaleves juhtúrós puliszkával

2009-05-12T05:23:00.000-07:00

Van ez a dolog, a salátafőzelék, vagy leves, igazából nekem mindegy, végtelenségig rajongok érte. Főzelékként a nagypapa vonalán szalonnás rántotta feltéttel ettük úgy, hogy a szalonnakockák kiolvasztott zsírján sütöttük meg a tojást majd a végén visszaszórtuk a ropogós szalonnakockákat a főzelék tetejére tojásostul. Valószínűleg gusztább lenne, ha összeturmixolnánk az egészet, de én így szeretem nézzétek el nekem, hogy e miatt az amúgy sem extra fényképem még rosszabb lesz, mert a kész étel ránézésre nem feltétlenül guszta. De valami isteni finom, gyakorlatilag felfordulásig tudom enni magam belőle...

Hozzávalók 4 személyre

1 jó nagy fej tömör saláta, vagy két kisebb lazább
1,2-1,3 liter tej-víz fele-fele keveréke
2-3 dl kefir (nekem házi, de lehet tejföl is)
Só, bors
Néhány kanál olívaolaj
3 gerezd fokhagyma
1 kanál zabpehelyliszt (vagy másmilyen)
1 kis fej hagyma

Olajon a nagyon_apróra vágott hagymát megfuttatom, rádobom a laskára vágott fejes salátát, átforgatom, felöntöm a tejes-vizes cuccal (lehet sima tej is, de én most spóroltam), összerottyantom, turmixba teszem a kefirt a fokhagymával és a zabpehelyliszttel, ezzel habarom a levest (több liszt=főzelék) majd a végén sóval és borssal készre ízesítem.

Puliszka 4 személyre a leves mellé (alá)

1 bögre kukoricadara
2 bögre víz
Jó nagy kanál vaj
10-15 dkg juhtúró
Só, bors

Én a puliszkát ugyanúgy főzöm mint a rizst, nem a forró lébe öntök hanem a vajon átforgatott kukoricadarát engedem fel kétszeres mennyiségű vízzel (vagy tejjel, vagy tejes vízzel), mert ez így biztos, öntögetve meg könnyen sűrűre variálja az ember. Főzés közben a fele juhtúrót bele, a maradékot a tetejére csipkedtem. Fogyasztása valószínűleg úgy fog történni, hogy a kihűlt szeletelt puliszkára rászedem a forró levest majd gondolkodás nélkül belapátolom. Hamarosan megpróbálom előállítani a klasszikus puliszkát is, amit nagypapa damillal szeletelve, forró tejjel leöntve vacsorázott oly sokszor gyerekkoromban. Imádtam az illatát. És az Izabella utcára emlékeztet...meg arra, amikor kiborultam a kiskádból fürdés közben a kályha előtt. Az összes víz folyt a szőnyegen én meg kb. egy centivel úsztam meg, hogy ne a forró kályhán landoljak. Azt tessék, mára már 34 éves vagyok. Valaki az örök fiatalság titkát elárulná?

Mac

A paradicsomom IV. rész

2009-05-11T08:38:00.000-07:00

Kinn laknak a paradicsomgyerekek, jó néhány korai halált halt, de maradt is belőle bőséggel! Életem első magról nevelt saját paradicsoma lesz (továbbmegyek, életem első növénye!:-), ha az égiek is úgy akarják! Ha nem, akkor locsolunk ezerrel:o))). Esővizet gyűjtök, imát mormolok és simogatom őket,- remélem ennyi elég lesz!

Mac.

Karfiolleves, fléken és újborgonya

2009-05-10T00:08:00.000-07:00

Éljen a tavasz! Olyan mocsadék náthás vagyok, hogy mára csak kóvályogni maradt erőm. Azt hiszem nem jártam el öltözködésileg megfelelően, amikor a héten voltak azok a seggbefagyasztós hidegek, nekem meg sikerült futni mennem rövid gatyában és ujjatlanban. Okos vagyok, szó se róla! Ezért nagyon erőm sem maradt írni, vannak fényképeim és megpróbálom hirtelen összeszedni hogyan is jutottam el a végkifejletig. A karfiolleves nagyon finomra sikeredett, tényleg olyan igazán jó ízű, kérek még fajta, azért írom le, hátha valaki úgy jár mint én a két személyre főzött tyúkhúslevesével, és marad lé bőven, amit lefagyasztottam éppen az ilyen alkalmakhoz.

Hozzávalók

1 kis fej karfiol
3 sárgarépa
3 fehérrépa
1 karalábé
(zeller is mehet, nekem épp nem volt friss, a levesben pedig főtt igen, amivel felöntöttem)
Némi olaj, 2-3 kanál
2 tojásból nokedli
1 doboz tejföl
1 kanál zabpehelyliszt
Jókora marék petrezselyem
2 liter tyúkhúsleves (pontosan nem mértem a levet, lehet, hogy ennél több, mert kellett még vizet hozzá öntenem sajnos)
1 friss babérlevél
2-3 gerezd fokhagyma hámozatlan

Olajon megpirítottam az összes karikázott, kockázott és a rózsáira szedett zöldséget. Sóztam borsoztam, hozzádobtam egy marék petrezselymet, egy babérlevelet (igaziból azt hiszem ez nem adott hozzá, de el sem vett belőle), a fokhagymákat, és felöntöttem a tyúkhúslevesemmel. Olyan 40 percig főztem, akkor kikevertem egy elég sűrű nokedlit (jó ha sűrű, nem lesz ormótlanul elnyúlott a szaggatásnál) beleszaggattam, kikevertem a jó nagy kanál zabpehelylisztet a tejföllel (erre esküszöm hogy hozzátesz az ízhez) és behabartam vele a levesemet. Plusz kanál tejföllel és még egy marék petrezselyemmel frissen bekeverve pakoltam az asztalra. Vegetáriánus verzióhoz persze nem tyúkhúslevessel öntjük fel...

Hamarosan jön a fléken (kányádi születésű nagypapám hívta így a flekkent) is, sörrel, Váncsa módra...Most egy kicsit megyek meghalni:o).

To be continued...

No, két kalmopyrin, 1000 mg C vitamin és 3 rész Gray's Anatomy után, íme a fléken recipé. Finom volt így, ajánlom.

Szóval két személyre veszel két szép szelet tarját, a fiúktól a Nagycsarnokban és kéred, hogy csonttal együtt vágja neked, mert úgy ízesebb lesz a végeredmény. Bepácoltam mustárpor, bors, só és olaj keverékébe, hagytam egy napot hűtőben pihenni. Váncsa mester olajat ír, és úgy, hogy ellepje a húsokat, de én nem úsztattam meg őket, simán csak két jó nagy kanál zsíron odatettem a szeleteket egy bazi nagy szeletsütőben. Amikor elkezd fortyogni felöntöttem egy deci sörrel, megvártam, hogy elpárologjon a sör, megfordítottam, öntöttem rá még sört (a végén fél üveg locsolódott el) és rávágtam szeletenként egy főzőhagymát,

kis ideig lefedtem, majd újra leszedtem a fedőt és elrottyantottam róla a maradék sört is. Én kivéve a szeleteket még rápirítottam egy külön vasserpenyőben, attól lett ilyen szép piros, az eredeti helyén nem sikerült ezt a színt elérnem. Felkapartam a hagymát, tettem a húsra belőle és rozmaringos, borsos, sós, petrezselymes olívaolajas (burgonya: 200 fok és kb. 40-45 perc légkeverésen) újburgonyával

a képen látható módon ettük meg. A tányéron látható fokhagymával töltött cseresznyepaprika egész jó erős, a kispesti piacon az őstermelő húsostejes nénik melletti savanyúsnál veszem a nőtől, nem a pasitól. Ajánlom. Mustárt is ettünk mellé, nem flekken a fléken mustár nélkül! Van egy adu ászom még amit ma sütöttem, túróval töltött szilvalekváros kalács, zseniális lett, csak szuperlatívuszokban tudnám előadni, és most tényleg tökéletesen felírtam a mennyiségeket, a tésztája foszlós és puha. Terveim szerint még a mai napon közzéteszem.

Megyek vissza fetrengeni, jó éjszakát:o).

Mac

Túróval töltött kalácska szilvalekvárral

2009-05-10T00:01:00.000-07:00

Van ugye a TV Paprika és vannak benne jobb műsorok is. Nem a Bede Robié:o))). Fogalmazzunk úgy, hogy a Sweet Boy c. sorozatnál nem szoktam elkapcsolni, amikor a cseh (?) fickó teszem azt Kalapkova asszony kalácskáinak titkát tárja a nagyérdemű elé. Az alábbi "recept" tőle származik, azaz az ötlet, mert a receptet szokás szerint nem írtam fel. A hülye mennyiségek azért hülyék, mert minden maradékot belekevertem a tésztába (kis darabka vajak, megkezdett tejföl), ami ahogy már az előbbi posztban említettem tényleg zseniálisra sikeredett. Omlós, foszlós, isteni finom, az az igazi kalács (?) tészta, bár lehet az is, hogy bukta, nem tudom pontosan, hogy a kettő nem egy és ugyanaz esetleg, a lényeg, hogy ez így jó. Nagyon jó.

Kalács

45 dkg Cerbona sütemény liszt
13 dkg vaj
13 dkg tejföl (már kivettem két kanállal egy dobozból, na annyi)
Fél bögre tej
0,5 friss élesztő
Nagy csipet só
1 kanál gyümölcscukor
Édesítő por kóstolgatva a tésztát a megfelelő szájíz eléréséhez

Töltelék

25 dkg túró
1 dl tejföl
1 citrom héja lereszelve
2-3 kanál keményítő (elhagyható, ha nem keveritek túl lazára a tölteléket ahogy én tettem)
Cukor (nálam megint édesítő és gyümölcscukor) ízlés szerint
1 rúd vanília kikapart belseje
2 tojássárgája

VKH-tól kapott dinnye-szilva lekvár a tetejére bőségesen! Aki nem kapott és van neki sűrű sima szilvalekvárja, akkor pedig az. Vagy bármilyen más sűrű lekvár.

Szóval megjegyeztem valamit a műsorban. Kalácsba nem tesszük bele a fehérjét, mert megkeményedik a tészta. Jó. Most van 5 fehérjém. Mi legyen? Macaron vagy kókuszos habcsók? Utóbbi egyszerűbb...na de vissza. Fogtam a tészta hozzávalóit és beleöntöttem mindent a kenyérgépembe. Megvártam a két dagasztás és azt, hogy megkeljen a forma tetejéig. Akkor kivettem, jól erősen lisztezett felületen további lisztezés közben átgyúrtam és hagytam újra a duplájára kelni, ez kb. fél óra volt. A tölteléket összekevertem, ezzel a mennyiséggel kissé hígnak tűnt, ezért én kevertem még hozzá pár kanál keményítőt is, bár szerintem feleslegesen, de rontani nem rontott a végeredményemen. Kettéosztottam a tésztát, szétlapítottam, nyújtottam és a töltelék felét belelapátoltam így ni:

Utána batyuba fogod az egészet, azt meg így:

Ezt követően ügyesen megfordítod és beteszed a tepsibe, szétnyomkodod, és megkened lekvárral így:

Majd megkentem a széleit tojássárgájával (ötödik tojás!):

Készen pedig ilyen,

már bánom, hogy nem álltam meg egy szeletnél, bugyorog a hasam, én meg csak haldoklom a náthámmal és a teli hasammal együtt:o). De éhen már nem halunk ez is biztos! Ha valaki kipróbálja, kérem írja meg neki hogy sikerült, mert erre én most NAGYON büszke vagyok, hiszen semmilyen receptet nem használtam hozzá, a saját kútfejem volt a szakácskönyv!

HURRÁ!

Mac

Akácvirág szirup

2009-05-07T23:36:00.000-07:00

Makka oldalát olvasgatva kaptam ihletet, muszáj ezt az illatot valahogy bevarázsolni a konyhába, főként, hogy pár nap alatt lehullik a virágok nagy része. A szirup lehet zselé vagy szirup, függően attól, hogy sűrítőanyagból mennyit használunk a folyadékunkhoz. Természetesen lehetne sűrítő anyag nélkül is, jó pár kanál cukorral főzve, majd a végén beforralva az egészet a kellő sűrűségre, de nekem a sok kanál cukor nem barátom, így folyamatosan spórolok vele, ahogy látni fogjátok most is tettem. A téma egyszerű, az utcán hever, kutyások előnyben. Elkaptam a Fruzsigyereket, szatyrot a hónom alá csaptam és mentünk egy nagy kört a lakóhelyünk körül, hogy ne egy fát dézsmáljak meg totálra, na milyen rendes vagyok!? :o) A végére lett virágból egy szitányi mennyiségem, látható a képen, szárral együtt amúgy 20 dkg volt pontosan.

Hozzávalók

1 tésztaszűrőnyi akácvirág
1,2 liter víz
4 kanál gyümölcscukor
10 szem édesítő (természetesen lehet sima cukor, ízlés szerint amennyi!)
1 citrom leve
1 púpozott teáskanál zselatin

Nem jártam el meglepően, a virágokat a vízben az édesekkel felforraltam majd kislángon ott felejtettem egy órára. A végén belecsavartam a citromot (ha kihűlt és akkor, még a C vitamin is megmarad!) és elkevertem benne a zselatin mennyiséget. Kihűlés után szirupos állagot kapunk, isteni illata van, akár az akácméz, a hétvégén natúr joghurt fagyira tervezem ráborítani! Tegnap már a kertből ittam citromfű-menta teát, annyira csodajó érzés ez, nemsokára lesz bodza is, mindenhol, azt meg aztán kifejezetten imádom. Egyébként felerész szódával felöntve remek itóka nyerhető belőle, nehogy elfelejtsem!

Macaroon

SÓSKA, nagybetűvel és ahogy mi szeretjük

2009-05-07T03:12:00.000-07:00

Na ne gondoljatok semmi nagyon extrára, a dolog lényege csak annyi, hogy mi hófehérre főzött jázminrizzsel esszük, ennyi. Egész egyszerűen a két íz együtt valami zseniális. Nem fogtok csalódni, ha kipróbáljátok. Amúgy a sóska remek immunerősítő, ha nem főzzük szerte széjjel, ahogy most én tettem. Továbbá zseniális leves készíthető belőle, amibe tálaláskor kockára vágott kemény tojást kínálunk,- de erről egy későbbi sóskaposztban mindenképp fényképesen is beszámolok. Használható salátalapnak is, ahogy a spenóttal is megtehetjük ugyanezt. Apropo: hol kapok turbolyát???

Tehát a dolog a következőképpen alakul ha főzelékről beszélünk...

Hozzávalók 3-4 személyre

0,5 kg sóska
4 dl tej
2 dl tejföl
1 jó nagy fakanál teljes kiőrlésű búzaliszt
2-3 evőkanál semleges ízű olaj (én ide nem használok olívát sem vajat)
Só, és cukor vagy édesítő (nálam asszem 10 szem édesítőt elnyelt, szóval csak semmi óvatosság)

Fél bögre jázminrizs
Kevés olaj
1 bögre víz
Só

Sóska: az olajra odadobom a gondosan átmosott és vastagabb szárrészeitől megszabadított sóskát, majd megvárom amíg összeesik. Akkor felveszem a lángot és leforralom róla a levét. Rádobok egy jó nagy fakanál teljes kiőrlésű lisztet (lehet sima is, mindegy) összeforralom krémes állagúra, felöntöm a tejjel, belekeverem a tejfölt (a kutyának adom a dobozát amit már sóvárogva vár a tűzhely mellett:-) és ízesítem sóval valamint ipari mennyiségű édessel.

A rizs a szokásos módon pirítás után dupla vízzel párolódik 20 perc alatt készre. Kb. egyszerre elkészül a kettő, tehát itt megint csak a "nincs időd főzni?,- találj jobb kifogást, mert körbe röhöglek" szöveget kezdhetném ezredszerre is újra.

Oszt így néz ki a végén mielőtt belapátolom:

Jó étvágyat!

Mac

"A száz kihagyhatatlan étel" - helyett az első tíz helyezettem

2009-05-06T01:41:00.000-07:00

Nem tudom ki hogy van vele, de két napja gyakorlatilag szétfagyok itthon, (meg kinn is) a fűtést már nem akarom visszakapcsolni így hülyezokniban és óriáspulóverben ücsörgök a gép előtt, amikor éppen ott van dolgom. Lefagyott ujjakkal verem a billentyűzetet, a kutya néha berohan, ki tudja milyen oknál fogva méltatlankodik pár sort, megbökdös a hideg orrával, de hiába mondom neki, hogy én ember vagyok te kutya, nem értem mit szeretnél, bután néz, nem érti szegény pára:o). Pár napja a konyhában sincs nagyon teendőm, mert elfogyott a friss alapanyag (karalábét és tököt kivéve, amit meg már felpakoltam korábban egyszerűsített főzelék verzióban), tehát délután megyek a kispesti piacra (találtam néninél billog nélküli tojást!), holnap pedig feltétlenül a Nagycsarnokba, mert hétvégére dzsuvecset (rácpaprikás) tervezek, aminek a receptjét természetesen megosztom majd mindenkivel. Ahogy én készítem. És lassan lesz epres valami is, ami nem fagylalt, mert nagyon, de nagyon rá vagyok kattanva az eperre és a málnára, azt hiszem ez lesz az első év, amikor befőzni is fogok. Hamarosan lomtalanítás, lehet menni üveget (is) kukázni:o))). Apropo: kellene nekem egy kukta. Nincs valakinek egy elöregedett, ám de használatban még nem temetendő darab? Vevő lennék amíg nem lesz húszezrem egy komolyabb darabra.

(kép innen)

Szóval nagy unalmamban Anna írását olvasva kényszert éreztem, hogy megosszam a kedvenc és kihagyhatatlan ételeimet, amikért ölni tudnék, gyakorlatilag bárhol, bármikor:o))). Úgy szoktam mondani, hogy az első háromban van szendvics és valami olasz, de hogy konkrétabban is rárepüljünk, íme az én első tizem.

A TÍZ

1) Mozzarellás szendvics - kizárólag szájvágós bagettben, mozzarella, bazsalikomlevél és édes, vörös paradicsom, NO MARGARIN, esetleg egy halvány réteg jóféle vaj vagy olívaolajjal, semmi több. Kis sóbors talán.
2) Tészta a lehető legegyszerűbben, pl.: kevés vajon fokhagymát sütök, reszelek bele kis szarvasgombát ha éppen volt kedvem a cigányasszonnyal alkudozni rajta Ő meg oda adta egy ezresért fél órás vitát lezárandó, citromozom, borsozom és sózom, beleforgatom a kifőtt harapós tésztát és parmezánnal (Grana Padano) szórom, amit mindig tartok itthon a hűtőben, mert jó sokáig eláll. Olyan kevés kell belőle, hogy igazán megéri, bármennyibe is kerüljön.
3) Fagylalt - első körben a keserű csoki punccsal (Westend alja hátul a parkolókijárónál), de úgy egyébként bármi jöhet a megfelelő összeállításban (Székesfehérvár, balatoni út melletti családi pincepizzéria meg van valakinek?), mert ahogy említettem citromot például nem eszem csokoládéval. Hógyisne. De saját főzött 8 tojásos (sárgája csak) vanília fagyit annál inkább. Hoppá: nem tudja valami, hogy az Ínyesmester korában a szerző milyen fagylaltgépről írhat a könyvben? Nem ma volt, még hűtőszekrényük sem volt az embereknek...
4) Lilahagymás (májas) zsíros kenyér - két helyen ha nem itthon: Vagon a Közlekedési Múzeum mellett, és fenn Dobogókőn a büfében ahol rendre forró krumplis pogácsa és almás (szilvás) pite is van.
5) Savanyú vetrece puliszkával - Fűszeres Esztertől a recept, nemsokára újra elkészítem és kiteszem én is a saját verziómat.
6) Cézár saláta - nekem szardella nélkül, de hamarosan veszek szardellát és elkezdem használgatni ízesítésre.
7) Bográcsban általam elkészítve bármi - nekem a bográcsgulyás mindig egytálétel lesz, nem leves, ahogy az eredetileg is figyel a régi szakácskönyvekben inkább pörköltszerű, de bezöldségelt, krumplizott sűrű finomság. A trükköm, hogy a végén is teszek bele friss fokhagymát és petrezselymet közvetlenül tálalás előtt, valamint FELTÉTLENÜL csipetkével készítem. Drága nagymama már nem él, hogy a faddi paraszház teraszán ráérősen készítse nekünk a levesbetétet.
8) Egy jó fánk, vagy még inkább zsírban sült "párnácska" vaníliás porcukorba forgatva, egyben lángos akár rengeteg fokhagymával, akár tejfölös sajtosan.
9) Pisztráng fokhagymásan, olvíaolajjal és pertezselyemmel leöntve itt: Vancar, vegyes babos-hagymás salátával és hagymás krumplival, kanyoning után némi vodkával lekísérve. Csak ne mandarinos legyen! Itt jöhetne a kell-e mondanom...
10) HÚSLEVES, alapvetően bármilyen, csak sok-sok hús legyen benne. Ha tyúk, akkor főzök bele pluszban csirkemellet is és második fogásként vagy kapor és/vagy almamártást készítek hozzá, na meg kevéske hagymás krumplit zsíron, csak az íze végett:o))). De lehet ököruszály, marha, disznó, nekem mindegy, csak minél több szopogatós csont legyen benne amit külön a répával és Heinz ketchup-el szoktam elfogyasztani. Sajnálom, ez lehet egy gasztro bűntett is akár, de egész rákaptam a főtt hús, ketchup, répa trióra...tök finom együtt a három. Tényleg, az Ínyesmesterben képzeljétek még Catch Up mártás névvel fut. TÉNYLEG! Vagy ez csak nekem új?

Nektek mi a kedvenc tíz? Kéretik megszólalni!

Macaroon

Budai Gourmet, első fejezet

2009-05-02T23:28:00.000-07:00

Megyek ma a Budai Gourmet fesztiválra és hát nem kis dolog történt, mert Mautner Zsófi hívott meg egy macaron és pezsgő kóstolóra, amitől valljuk be, hogy kiugrottam a bugyogómból. Még sosem ettem makront,- mert így nevezték ezt a kis mandulás habost már jó régen is idehaza. Igyekszem fényképesen beszámolni estére. Sajnálom, hogy tegnap nem mentem ki, Segal Viktor főzött sous-vide tarját édeskömény salátával. Ma viszont a Kistücsök lesz kinn, ahova amúgy is motorral tervezek legurulni valamikor a nyáron, egy egy napos túra keretén belül. Jelentkezők? Mondjuk főleg csajok??? ;o))) Addigra sovány leszek és kerekseggű, úgy fogom játszani az eszem, hogy magam is megbánom majd;o))).

Első posztfrissítés...félhalott állapotban, ugyanis hazabringáztam a Moszkva térről Kőbányára egy lavór pezsgő, valag édesség és némi daubneres pogácsa után,- just imagine. Ők nyertek macaronban nálam: Le Petite Francaise. És úgy egyáltalán nekem a színezettek nem jöttek be, mind iszonyatosan émelygősek voltak. Auguszt is nagyon jó, maga a tészta rész nem olyan amilyennek lennie kell, de mindent egybevetve nekem valamiért a túlcifrázott ízekben nem volt ott a hangzatos név (ibolyás nemtudommilyen, mákos meggyes, stb.), így a citromos, kávés, és a kis francia bolt nyerő, mindent vivő sóskaramellája

volt a nap fénypontja. Beszéltem Zsófival, ő már állítólag négyszer próbálta megsütni és sosem sikerült, nem bírom ki, egyszer csak neki ugrom én is. Úgy indul a recept, hogy a tojásfehérjét négy napig kell pihentetni, hurrá. Hja, és érdekességképpen, amikor oly régen még ezt a nevet választottam, azt sem tudtam mi az a macaron. Jó éjt;o).

Hamarosan folytatjuk fényképekkel...

Harmadik posztfrissítés. Nos, senki ne gondolja, hogy a macaron drága. Azt kell, hogy mondjam kifejezetten olcsó. Mert aki ötnél többet megeszik az úgy jár mint én, aki zokniban és pulcsiban hidegrázós jó éjszakát kívánt magának, ami után meglehetősen keveset aludt, de abban a félálomszerű állapotban is csak pezsgő és apró kis színes süti lebegett a szeme előtt, na nem mint a vágyai netovábbja, hanem inkább az ilyet soha többé nem jelképeként;o))). Tényleg kifeküdtem, de ezt csak magamnak köszönhetem. Azt mondtam már, hogy a 8 éves szülinapomat követően 10 évig nem ettem csokitortát? Kell-e mesélnem miért? :-)))))))))))))))))))))))))))

Itt van pár kép, de hát izé, szabadkozás, ez-az, de azért itt van.

Posztfrissítés: Chili és Vanilia macaron készítési tapasztalati és a recept is!

A paradicsomom III. rész

2009-05-02T02:57:00.000-07:00

Kell-e ehhez hozzáfűznöm valami?

FÜLIG ér a szám. Apró dolgok boldogsága.
Egy emberként drukkoljatok!
M.

Posztfrissítés 1 nappal később. Íme a lakótársaim:

M.

Az első fagyi; eperfagyi

2009-05-01T05:36:00.000-07:00

Mondtam már, hogy van egy visszatérő álmom, és az egész annyira kifejezően én vagyok, hogy ennél találóbbat legjobb barátaim sem költenének rólam? Sokszor megtörténik reggel az REM fázisban, hogy állok egy NAGY fagylaltos pultnál (székesfehérvári pizzéria, ami inkább fagyizó, a balatoni út mellett kinek van meg?) és fagylaltot válogatok, de akkora feladatnak tekintem, mert nem mindegy ám, gyümölcsöt nem eszünk csokoládéval, vaníliát karamellel és egyéb huncutságok. Szóval rettenetes nagy a feladat és az én fagyim valamiért rendre elveszik, vagy felébredek. Ami biztos, hogy mindig addig hezitálok, hogy vagy felébredtem, vagy a pultoslány kiadja másnak a gondosan összeválogatott (első:-) kelyhemet. Hát van aki szexszel, én fagyizással álmodom. Támad az öregkor>;o))).

Hozzávalók

0,5 kg eper, pár szemet félretéve díszítésnek
2 dl tejszín
2 dl tejföl
2 kanál gyümölcscukor
20 szem édesítő
Fél-egy citrom leve
1 levél bazsalikom
Fél kupak rózsavíz

Az epret alapos tisztogatás után éppen hogy csak összeturmixoltam a tejföllel, bazsalikommal, majd belekevertem a maradék hozzávalókat. Figyelem: ez az édes mennyiség ÉDES epefagyit eredményez, ami egyben savanyú is, mert én így szeretem. Kikeverés után beleöntöttem a fagyigépbe és 40 perc alatt készre kavartattam vele. Fénykép is lesz hamarosan! Most megpróbálok valami értelmesebbet kihozni a dologból ígérem! Mármint értelmes fényképet.

Megvannak a fényképek. Csak a szokásos.

Macaroon

A paradicsomom II. rész

2009-04-29T06:55:00.000-07:00

Na bakker most aztán már fogalmam sincs, hogy vegyek-e palántát, vagy várjak türelemmel? Az igazság az, hogy nagyon nagyon vágyom rá, hogy saját magról dédelgetett paradicsomom legyen, nem ilyen akárkitől vett palánta, hát nézzenek már oda! Márpedig most a kispesti piacon már tele van az őstermelő rész, fillérekért csudaszép erős, láthatóan kiültetésre váró palánták várnak rám, hogy megvegyem őket. Nagy a dilemma: nem kések-e el ezekkel a magokkal, ha jövő hét elején, vagy most hét végén ültetem szét őket egyesével kis cserépbe??? Mit tegyek??? Mennyi idő mostantól amire rendes palánta lesz a nyomoroncokból? Anyúúúú!

Óh szent Evetke segíts!

M.

Tökfőzelék aranyárban, éljen a spórolás

2009-04-29T06:12:00.000-07:00

Na, ma adtam a szarnak egy pofont a piacolással. Ugyanis megláttam, hogy van friss tök. Kicsi, zsenge, rántani való (abszolúte námbör ván kaja nálam a rántott tök:-) és gyalult is a savanyúsnál. Kell-e mondanom, hogy steak árban ettem, azaz eszem éppen most a tökfőzeléket? Mindjárt belefúlok, már a billentyűzeten is csöpög. Itt az ÉN receptem, az ahány ház annyi szokás ételhez, lesz majd még lecsó is, ahogy magamat ismerem ugyancsak aranyárban, mert nem bírom majd kivárni az idejét. Egészségemre.

Hozzávalók 4 éhes személyre

1 kg gyalult tök
1 liter tej
2 dl tejföl
5 dkg vaj (csak diétásan)
3 kanál (búza)keményítő
1 kis fej hagyma
Ízlés szerint só, cukor, édes nemes paprika, kapor

Vajon a nagyon apróra vágott hagymát párolom, csipet cukorral karamellizálom (én a hagymát mindig), a kb. 20 perccel előtte lesózott tököt rádobom miután jól kicsavartam, átforgatom és rögtön az elején teszek rá egy kanál világos ecetet (ami van itthon, akár alma) és kaprot, ettől (az ecettől nem a kaportól persze:-) nem esik össze a tök napközis szintűre. Maximum 10 percig párolom, közben forgatva, inkább csak megvárom, hogy átforrósodjon, akkor felöntöm tejjel, megvárom míg felforr, elkeverek 3 kanál keményítőt kevés tejjel, rá a 2 dl tejföl meg egy jó kanál pirospaprika és besűrítem a főzelékemet. Figyelem: így készítve a tök harapós marad, nem veszíti el az ásványi anyag tartalmát sem túlzottan, főként, ha minél előbb belapátoljuk, ahogy én tettem. A képek megint ócskák, bocs, előbb utóbb ígérem lesz beruházás és több odafigyelés is. Már így is túlteljesítettem az ez éves tervet, komolyan, blogom van, nekem. Aki ismer, az tudja ez mit jelent:o))).

Macaroon

Spára és hollandihamisság 15 perc alatt

2009-04-26T09:29:00.000-07:00

Itt a spárga és érdekes ugye, a későn érésem miatt erre is csak most kattantam rá. Kellett hozzá az internet, hogy megtudjam a zöldet nem kell pucolni, mert ha valamit nagyon utálok, hát az a spárga pucolás, tiszta macera az egész. No, ettől megmenekítettem magam és vettem a Nagycsarnokban (zöldségesek: D12-től D-8-ig mindenük! van, már van magyar rebarbara is) egy csomag zöld spárgát 380 kemény magyar forintért. Írnak mindenfélét a neten, hogy miben és hogyan kell főzni, de megmondom a frankót tényleg teljesen felesleges ha valóban jó árut kaptunk. A fáma úgy szól, hogy hosszú vékony edényben, amit kifejezetten erre a célra gyártanak úgy járjunk el a lobogó vízbe tett spárgával, hogy a feje mindenképpen kilógjon a vízből, mert annak kevesebb idő kell, így elég neki a gőz is bőven mialatt a vastagabb szára puhára fő odalenn. Na nekem nincs ilyen edényem így forraltam egy nagy bödön vizet és 12 perc alatt isteni puhára főztem benne a spárgámat. És mivel egy kedves ismerőstől friss tanyasi tojást kaptam, nem lehetett kihagyni a mártást sem, amivel kicsit a hollandira hajaztam, de a franc fog gőz fölött variálni kurva sokáig, hát én nem az biztos. Így lett belőle az alábbi igazi TAVASZI vacsora, ami mellé még pirítóst sem bírtam enni úgy lapátoltam belefé a medvehagymás tojást és a spárgákat a szószomba tunkolva.

Hozzávalók 2 személyre és 4 adag tojássalátára (másnap reggeli)

1 csomag spárga

4 tojássárgája
1 tejföl
5 dkg vaj
Só, bors
Fél citrom leve

Fél csomag medvehagyma
10 keménytojás kockázva
Mustár vagy mustármagpor
Bors, só
2-3 kanál olívalolaj

Hamis hollandi mártás: tumixba tettem a 4 tojássárgát az összes többi hozzávalóval kivéve a vaj, mert azt a végén adtam hozzá, nagyon jó minőségű (nekem WMF) teflonserpenyőbe öntöttem és nagyon kis lángon, platnin 10 perc alatt hevesen kavargatva besűrítettem. Csak szuperlatívuszokban tudnék nyilatkozni, annyira finom lett így is.

Tojássaláta: majdnem zsidótojást, csak a hagymát medvehagymára cseréltem. A kockázott keménytojást a laskára vágott medvehagymával és az összes többi hozzávalóval összeforgattam.

Egyétek amíg lehet kapni!

Macaroon

Zöldséges rétestorta

2009-04-24T00:12:00.000-07:00

Hozzávalók

1 nagy fej (kétöklömnyi) zeller

1 csokor (5 nagy szál) sárgarépa

1 csomag (kék dobozos, úgy 25 dkg) gomba - ízlés szerinti fajta

1 csomag újhagya

1 marék rukkola

4-5 levél friss bazsalikom

majoránna

vaj, vagy más ízlés szerinti zsiradék bőven, legalább 15 dkg

10 dkg mozzarella (zacskós)

1 csomag réteslap

1 dl tejföl

só

Elkészítés: Megpároltam a zellert kis sóval vajon. A répát ugyanúgy, csak a marék rukkolát is rátettem. Ezután egy csomag újhagymát pároltam, rá a gomba, a bazsalikom, a majoránna, a bors, a só. Amikor kész, a réteslapokból tortaformát vágtam, sima ügy, ollóval. Kivajaztam a tortaformát és tettem alulra három lapot, rá a zellert. Megint lap, majd vajas tejföl, gomba (lecsöpögtetve), újra lapok, tejfölös cucc, majd a répás elegy. Lappal és felkarikázott mozzarellával fedtem be. Érdemes az oldalát is kibélelni maradék réteslappal, a széle a legfinomabb. Nagyjából 1/2 óra alatt lett kész 180 fokos sütőben légkeverésen, de másnap az igazi mikor összeér! Fokhagymás tejföl vagy teljesen sima tejföl megy hozzá.

Megjegyzés:
Kb. egy ezresből volt meg, négy embernek önmagában, vagy nagyétkűeknek hús mellé bőven elég.

Macaroon

A paradicsomom I. rész

2009-04-23T01:16:00.000-07:00

Már tavaly a fejembe vettem, hogy saját paradicsomot eszem 2009 idényben. Nos, jelentem, kiáltom: kibújtak a magok!!! Igen tudom, hogy nem tálcába kellett volna tenni, át fognak költözni cserepekbe, egyelőre az egész csak kísérleti jellegű, de jelentem, volt panelpatkányként, hogy kibújtak és ha törik, ha szakad nekem saját paradicsomom lesz!!! Azt, hogy a lakók mit szólnak majd hozzá a közös területen, lévén társasházban lakom, még nem tudom, de ha nekik nem tetszik akkor én is az ő muskátlijaikból rakok majd csokrot minden nap frissen az asztalomra. Hejj! :o)))

A következő kísérlet a házi martini lesz. Valakinek tuti bevált receptje esetleg???

KertészEm

Csontos borjúkaraj almás zellerpürével

2009-04-20T05:44:00.000-07:00

A dolog úgy néz ki, hogy kimegyek a piacra és ami megtetszik, valamint éppen a pénztárcám is engedi azt megveszem lesz ami lesz alapon. Utána a hűtőmben alapanyagok vannak, nekiugrok a netnek, vagy éppen nem, mint az előző citromos csirkemellnél sem volt rá szükség, és próbálok rittyenteni belőle valami táplálót. Most lett három szelet borjúkarajom, csonttal együtt, természetesen ugyanonnan ahonnan eddig is beszereztem a "nem-baromfi" húsokat. Rohadt gyorsan kellett a kaja, mert természetesen megint elhúzódott a délelőtt, így három óra felé már igencsak korgó gyomorral nem volt időm báránycsülökre várni, ami pedig most figyel alacsony hőfokon a sütőben. Később róluk is.

Hozzávalók 1 férfi és 1 női személyre:o)*

Hús
3 szelet csontos borjúkaraj
5 dkg finomliszt
só és frissen őrölt bors
1 szál póréhagyma
2 szál friss rozmaring
10 dkg vaj
3 evőkanál olívaolaj
2 dl édes egri merlot
1 evőkanál balzsamecet

Zellerpüré (kb. 4 adag)
1 olyan kétöklömnyi zeller
2 alma
1 kisebb vöröshagyma
2 dkg vaj, 3 kanál olívaolaj
2 dl tejszín
1 szál rozmaring,
Só, bors, szerecsendió
2-3 evőkanál burgonyapehely (passzírozott 2 kis főtt krumpli még jobb)

Kevés csirkealaplé ha van, ha nincs, magam részéről a víz is megteszi

A hússzeleteket sózzuk borsozzuk, kevés lisztbe hempergetjük, majd mindkét oldalukat 3 kanál olívaolajon 1-1 percig odakapatjuk. Beleteszem a vajat a serpenyőbe, leveszem a lángot és 5-10 perc alatt készre sütöm a húst. Kiszedem a húst, előmelegített tányéron lefedem alufóliával és jöhet a mártás. A visszamaradt vajba beleteszem a póréhagyma fehér részét vékonyra szeletelve, a rozmaringot apróra vágva, párolom olyan 10 percig maximum. Felöntöm a borral felveszem a lángot és az egészet körülbelül a negyedére sűrítem. A végén a balzsamecettel készre ízesítem.

A zellert, hagymát és almákat kockázom majd odateszem a vajas olívaolaj keverékre párolódni. Ha kész, pürésítem, felöntöm tejszínnel és kevés vízzel (alaplével), majd a végén némi burgonyapelyhet keverek a püréhez. Só és még egy kis bors, akinek úgy ízlik jobban.

Tálalva ilyen lett:

Hamarosan jön a csülök!

*nekem elég volt az egy szelet, embernek nem.

M.

Citromos, hagymás tökéletes csirkemell

2009-04-19T03:39:00.000-07:00

Van egy nagyon egyszerű, kissé hihetetlen módja a csirkemell sütésének, amitől nem szárad ki, hihetetlenül omlós és szaftos marad, elég űrdumának tűnik, de nem az. Először Gordon Ramsay Vasárnapi ebéd c. könyvében olvastam egyet, ott kis ideig főzik forró vízben a CSONTTAL vásárolt egész csirkemellet, majd lefejtve a két húsdarabot hirtelen megpirítjuk őket és kész is. Ennél van egy jóval egyszerűbb. Ugyancsak csontos egész csirkemellből indulunk ki. Nagycsarnok hátsó bejáratával szembe néző baromfist ajánlom, évek óta vásárolok tőlük.

Hozzávalók két személyre vagy inkább két tányér kajára

1 csontos csirkemell, nagyobb darab
1 egész citrom
1 jó nagy fej vöröshagyma
1 dl illatos fehérbor, nálam leányka volt
Só, bors bőven

Fél kis fej lilakáposzta
2 narancs
1 póréhagyma
2 kanál balzsamecetkrém (saját sűrítés kevés mézzel továbbédesítve)
Olívaolaj
Só, bors

Fél bögre jázminrizs szokásosan főzve

A hús: a sütőt légkeverésen 160!!!!!!!!!! fokra melegítem. A csirkemellett olívaolajjal és borssal sóval bedörzsölöm. Kicsi tepsibe teszem, aláöntöm a bort, mellé a hagymát és héjastul a cikkekre vágott citromot amiből egyet rá is facsartam a csirkére. Sütőbe teszem 40!!!!!!! percre úgy ahogy van nem fedem le, majd 40 perc után 250 fokra emelve és feljebb téve a tepsit rápíritok még 10 percig (MAXIMUM!) a bőrére. Kész. A csontnál sem marad rószaszín, de mégis szaftos, hihetetlen omlós mellett kapunk a tányérunkra.

A saláta: összekevertem az összevágott lilakáposztát a hámozott és kockákra vágott naranccsal és vékonyra karikázott póréhagymával (csak a fehér része), majd sóval, borssal, olívaolajjal és balzsamecetkrémmel ízesítettem készre.

A rizs: pirítom mogyoróolajon, dupla vízzel felöntöm, kislángra veszem, lefedem és 20 perc alatt kész is.

Ilyen lett:

Jó étvágy!

M.

Ágasvár Bonbon,- csokitúra a Mátrában

2009-04-18T06:17:00.001-07:00

Csokoládét ígértem, megfejelem egy kis túraleírással is, na nem durván, mert alig több 2,5 óránál a járás. Az úgy volt, hogy megint síkideg lettem, mert az ember ki tud nézni,- értsd nem ez az első-, olyan körtúrákat, ami két óra ugyan, de van benne 600 méter szintkülönbség véletlen. Mert az nincs ráírva a térképre ugye. Mindegy, nem részletezem a lényeg, hogy soha többé nem megyek általa kinézett túrára, ennyi:o). Szóval az úgy volt, hogy voltunk a Mátrában, ezt már a sonkás posztban említettem. Elmentünk Fallóskútra, amit a Mária kápolna miatt szeretettel ajánlok minden hívő és nem hívő olvasómnak,- magam utóbbiak táborát gyarapítom. Más értelemben kicsit, szóval azért nem a "vonneguti" vonalon, mert hiszem a sors és a lélek, meg más, másoknak hebehurgya dolgok létezését, de templomba imádkozni nem hiszem, hogy elmennék. Tudom, mindenki hisz istenben egy zuhanó repülőn, no de mindegy, nincs ez tisztázva még a fejemben ennyi a lényeg. Örök kétkedő vagyok azt hiszem. Ettől függetlenül a Mária kápolna jó dolog érdemes megnézni. Szerintem.

Kiindulópont: Fallóskút
Cél: Ágasvári Túristaház
Majd vissza Fallóskútra, ha ott tettük le az autónkat, motorunkat. A visszaúton lehet egy minimálisat cifrázni, ha jól emlékszem, térképet vigyetek mindenképp!

A bódésortól kissé visszasétálva 20 métert kb. jobb LEfelé vesszük az irányt, itt még betonúton/utcán, majd az út alján elindulunk megint jobb lefelé, de itt már földúton folytatjuk a csokizarándoklatot, és igen, közel egy órán keresztül lefelé battyogunk a hegyről. Én ilyenkor kapok idegrohamot, mert minden normális ember úgy megy túrázni, hogy felmászik a hegyre, örül, hogy felmászott, majd lemászik a hegyről, mert az jó. Tudom erre ne nagyon appelláljak míg ember nem tanul meg domborzati térpéket olvasni persze. Szóval megy az ember egyszercsak eléri a Szorospatak (kiránduló gyerekek kedvenc vicce ordítva: szarospatak, háháhá) kereszteződését, akkor azon szépen átgázol a megfelelő helyen és elindul felfelé, ott már gyakorlatilag ki van táblázva, hogy Ágasvári menedékház. Ha oda felértünk gyorsan igyunk meg egy jó hideg szűretlen búzát a 220-as pulzusunkra, és próbáljuk nem agyonütni a röhögve utánunk fele annyi idő alatt felérkező gyerekeket. Eztán rögvest toljuk be rá a házat üzemeltető család, családi vállalkozásában előállított csokoládék egyikét. Majd másikát, esetleg harmadikát. Amit megtudtam: Ők hozatják a kakaóbabot a világ mindenféle híres kakaóbab termő területéről (Tobago pl.) és készítik ezeket a felettébb kívánatos darabokat.

Nevük: Zsuzsi-Süti Kft.

Máshol nem találtam, hogy egyelőre árulnák a termékeiket, így azt hiszem bűntudat nélkül lehet őket benyomni egy ilyen "laza" kis körtúra után. Amúgy a bontott tábla képen éppen grillázsos van, azokból amiket vettem, messze ez verte a mezőnyt. Valami isteni finom volt.

Jó utat!

M.

Mákos, fehér rumos, aszaltszilvás, citromos "emelj fel engem" pohárkrém

2009-04-18T02:17:00.001-07:00

Nagyon bejött pár hete a poharas tiramisu alternatíva, így az alternatívát is továbbgondolva készült a következő édesség az abszolút favorit alapanyagaimmal; citrom, mák, aszalt szilva, mascaprone, tejszín, tojás...no de pontosan és részletesen a következőképp.

Hozzávalók bő 4 pohárhoz, azért bő, mert kevés krém maradt volna magában, ha rögtön nem ettem volna meg a keverőtálból:-) a maradékot.

A máktorta receptje innen.

Amúgy nagyon ajánlom az oldalt, főleg Petra gyűjteményét. Ennek a máktorta receptnek elég a fele a 4 pohárhoz, de nagyon finom magában is, szaftos, szóval szerintem bátran meg lehet sütni az egészet egy tortaformában, nekem szilikon van, ezekhez a kevert dolgokhoz nagyon szeretem használni.

Na...tehát hozzávalók a krémhez.

3 egész tojás
250 gr. mascaprone
1 dl tejszín (ez elhagyható, VAGY aki nem akar nyers tojást enni, emelhető a mennyiség és felvert formában a sajthoz keverve nem vesszük észre a különbséget a tojásos és a tejszínes tiramisu között, pontosan: ÍGY)
Vanília valamilyen formában, rúd belseje a legjobb, de lehet cukor 2-3 zacskó, lehet kikevert bourbon Ázsia boltból, ami éppen fellelhető
Cukor, megint csak ízlés szerint,- nálam ez mindig édesítő + kevés cukor és kóstolgatva adagolom*
1 citrom lereszelt sárga héja
És ugyanennek a leve

Tojásfehérjét felverem. Félreteszem. Sárgájákat kikeverem a választott édesítővel, én amúgy mindig használok 1-2 kanál nád,- vagy gyümölcscukrot ÉS mellé a folyékony édesítőt ami nem aspartam. Így az íze semlegesebb azok számára is akik nem szokták a műédeset. Beleteszem az összes maradékot, tejszínt, citromhéját, levét (a citromlé már önmagában is látványosan sűríti a tejszínes kevert krémeket!!!) majd belekeverem a felvert tojásfehérjéket. A poharak aljára máktorta törmeléket és egy kupak fehér rumot tettem, rá négy kanál krém majd a pogácsaszaggatóval kiszúrt tortaszelet, rum bőven, megint krém, tetejét aszalt szilvával és egész mákkal díszítettem! Szerintem egészen különlegesen jól néz ki, már alig várom, hogy a hét végére maradt harmadik futásomat követően behappoljam az almás zellerkrémlevest követően:-). Leves receptje kicsit később, de Chili körtés varázsából kiindulva a körtét lecseréltem almára...megígérem hamarosan felteszem, ahogy az ágasvári csokoládéval is tartozom még sze(g)rény olvasó közönségemnek;-))).

* mindent egybevetve erősen javaslom a finomított kristálycukor teljes mellőzését, ami tökéletes üres kalória. Aki nem hiszi kérjen egy inzulin terheléses vizsgálatot: éhgyomorra megitatnak egy bögre cukorral, amire ugye megugrik az inzulin (egészséges embereknél) és 2 óra múlva nálam pl. 3,4-es vércukrot mértek. Konkrétan azt hittem 1) behányok a cukor bevitelénél, 2) elájulok a később leesett vércukromtól...tehát nem ördögtől való gondolat, hogy sikeresebben kerüli az a falási rohamokat aki kihagyja ezt a felesleges élvezetet az életéből. NEM!!! Nem az édeset, mert az édesre is van alternatíva; gyümölcscukor, sztívia...aki ugye idegenkedik az édesítőtől és a benne lévő kemikáliáktól. Mert teljesen elfogadom azt is. Vagy használjatok mézet, már aki nem hajlamos a hízásra úgy ahogy én:o))).

Nem tudom a mák ápdét hányas, de gyanítom ez egy elég egészséges desszert, lévén, hogy sem lisztet, sem kristálycukrot nem tartalmaz, fehérjét és jó zsírokat (mák!!!) viszont annál inkább.

Jó étvágyat:o)))!!!

M.

A kalács meg a többi

2009-04-14T00:12:00.000-07:00

Gondolom minden blog tele ilyenkor kalácsreceptekkel, persze itt is lesz egy. A helyzet úgy hozta, némi nyomásra persze, hogy a kutyagyereket leadva tisztelegvén a jó idő előtt motorra pattantunk

és elhajtottunk a Mátrába, pontosabban annak házába.

Voltunk már ott, költségkímélő céges üdülő, szeretnék egyszer én is egy ilyen helyen melózni, de persze ez megint csak egy külön poszt lenne, ha nem "gasztroblogkezdeményt" igyekeznék éppen létrehozni. Szóval indulás előtt kiszámoltam, lesz ott pár reggelünk így belátogattam a hentesemhez, Attikám édesem vágj már le egy darabot abból a parasztsonkából! -Viccelsz? Anyám itt volt egy órája, neki sem vágtam, vitte egyben az egészet!,- vigyorfej, késmegfog és olyan sonkarészt kanyarított nekem, no de mit is pofázok, mert ez itt a reklám helye lefotóztam az örökkévalóságnak, íme:

Ezt még csütörtök este kifőztem és levében hagytam kihűlni, aminek nagy részét lefagyasztottam egy későbbi jó lencsének, a maradékában meg kifőztem 10 tojást a messze távolban elköltött reggelik elengedhetetlen tartozékaként. Péntek délelőtt pedig rittyentettem hozzá egy ilyen kalácsot, ezzel a fonás technikával, nem nehéz, fönn, lenn, és már össze is gömbölyödött szép tömöttre, nem kell beparázni!

Hozzávalók egy olyan négyszemélyes / 2 reggelis kalácshoz

70 dkg simaliszt (ez BL 55 volt)
15 dkg vaj
2 egész tojás
Háromnegyed friss élesztőkocka vagy egy zacskós
1 bögre tej (lehet tejszín is!)
Jó nagy csipet só
Cukor ízlés szerint, de két-három kanálnyi mindenképp

Magam részéről nem szarozok, bevágom az egészet a Kenwood kenyérgépembe, rányomom az alapprogramot és várok amíg fel nem jön a második dagasztást követően a tetejére, ez kb. olyan 2 óra. Akkor kiborítom, MEGFONOM és újra kelni hagyom ebben a formában:

Ha újra megkelt, kétszeresére vagy sem, lényeg, hogy nagyobb lett, lekenem tojással és ferdült ízlésemnek megfelelően jól megborsozom:

180 fokon sütöm légkeverésen közel egy óráig, ha kiveszed megkopogtatva az alját már szép kongó hangot ad és a teteje is ilyen:

...akkor kész a kalácsunk:-).

Felpakoltunk a motorra hát péntek délután, tanktáskába bepihent a kalács, sonka is utazott velünk készen, tojás dobozban, bajunk már nem lehet, éhen amúgy sem halunk az ínségesebb időkre felpakolt tartalékaink miatt:-). Szobafoglalás 5-kor, pohár bor, este vacsora a Tölgyben. Nem részletezném, szó szerint kezdek rosszul lenni ezektől a tucatvendéglőktől ahol az egyetlen ehető és választható leves tárkonyos, mert a tárkony kérem szépen minden más ízt elnyom, főzni nem kell tudni az elkészítéséhez. Könyörgöm szokjunk már le róla! Én 10 éve ettem az Alabárdosban bárányból amikor még kaja-divat szintjén újdonságnak számított, amúgy is, bárány alá ne adjuk:-), mondjuk ezt meg a szőke mindig mindehol tárkonyos levest rendelő cicababáknak is:-))). Nagy szavak, persze miközben tudom magamról mennyire későn érő típus vagyok, ez például a balzsamecet krémről jutott a minap az eszembe, amivel valamikor a Menza nyitásakor találkoztam egy ottani salátán és kb. fogalmam sem volt róla, hogy mi lehet az! Nem vicc. De nem búsulunk, mára már én állítom elő, ezt szeretem legjobban salátára és édességre, egyaránt. Aproró édesség. A jó öreg kavarós süti...gondolom emlékeztek. Kikavar, gyümölcs bele, sütő kész, ha nem evődött éppen meg nyersen a tésztája ugye. Ha jól belegondolunk ez nem más mint a muffin alapreceptje kissé hígabbra hagyva, én mondjuk sosem méricskélek, barátnőm lányától tanultam, akkor jó ha jó sűrű palacsintatészta szerű, de semmiképp nem gyúrhatós állagú. Szóval, a következő készült tegnap, mert a nagy kirándulásba elfelejtettem bárminemű édességet vinni így a végére már a hűtőben hagyott háromnapos torta elcsenésén évődtem, amiről tudtam, hogy amúgy is ott hagyják, még sem tettem meg. Valószínűleg csak azért, mert bolti vajaskrémes volt:-).

Hozzávalók egy kis tepsihez, képen tessék nézni mekkorához:
(cca. 15*30 cm)

30 dkg simaliszt (a BL 55 maradéka)
1 sütőpor
3 egész tojás
1 doboz tejföl
1,5 deci olaj
Kb. 1-1,5 deci tej (nézzük a tészta állagát!)
Csipet só
Ízlész szerinti cukor ízlés szerinti mennyiségben
Vanília valamilyen formában
(2-3 zacskós, vagy 1 kikapart rúd vagy bourbon vanília keverék az Ázsia boltból bőven)
1 citrom leve és lereszelt héja (2 citrom leve, ha citromosra akarjuk)
Kardamon jó nagy csipettel

Ez megint nem a konyhaművészet netovábbja, tojással kezdtem még a gépet sem vettem elő hozzá. Szóval tojást, tejfölt, olajat, cukrot, sót kikevertem, hozzáöntöttem az ízesítőket, a sütőporral elkevert lisztet, tehát mindent. Kivajazott és lisztezett tepsibe tettem majd megszórtam szőlő befőttel, mert voltam olyan szerencsés, hogy a szomszéd meglepett egy teljes üveggel. Nem csodálkozik! Én is most ettem, láttam először, higyjétek el mennyei. 180 fokon légkeverésen sütöttem fél órát. Utána így ettük édes tejföllel és BALZSAMECET KRÉMMEL:-):

És végül de nem utolsó sorban egy KÖRKÉRDÉS illetve döbbenet illetve valaki mondja már meg honnan szedik szóval. Már két éve is belefutottam a gyöngyösi piacon a következő paradicsomba Húsvétkor:

...és nem tudom elképzelni, hogy hol, hogyan, miként termesztik, fóliás-e avagy külföldi primőr, mert édes, vörös apró szemű ILYENKOR április elején. Nekem komolyan lövésem nincs. Valaki?

Lesz még poszt, csokoládéról:-).

M.

A marharostélyos

2009-04-09T04:18:00.001-07:00

Fú szóval kaptam angus marhát, képriport következik. Kell-e ehhez recept?

Férfias kaja zsírtól nem riadóknak. Vagy riadtaknak. Mindegy.

M.

A bolti vajastészta felfedezése almával töltve

2009-04-09T03:15:00.001-07:00

Hát nem egy diétakövető süti még akkor sem, ha egy csepp cukrot nem használtam bele...de baszottul finom és fél óra alatt kész, szóval bármivel gyerünk, töltsük a tésztát, ha jól emlékszem kétszázvalamennyi a Lidlingben, ahol amúgy réteslapot is szoktam venni. Bár annak az esztétikus töltésére valaki megtaníthatna, mert nekem mindig dűl, borul százfelé.

Hozzávalók ehhez:

1 bolti vajastészta lap
5-6 alma szeletelve (500,-Ft-os almaszeletelő és zöldséghámozó rulez)
Két jó maréknyi darált bármi (dió, mogyoró, esetünkben mandula)
Némi vaj olvasztva, olyan 10 dekányi
Kevés méz az olvasztott vajba keverve, 2 kanál mondjuk
Édesítő nálam, aki sovány annak demerara nádcukor ami belefér:-)

Szóval fogtam a gyümölcskenyér formát, belehajtottam a tésztát, megkentem mézes vajjal, a szeletelt almát átforgattam a darált bármivel, édesítővel, fahéjjal és beletettem mind. Ráfordította a tészta még kilógó részét, betömködtem túloldalt és 180 fokra 25 percre légkeverésre tettem. A tésztát kívül is vajasmézzel kentem. Az alma így még harapós marad ahogy ezen a képen látszik is. A kép megint hagy kívánnivalót maga után, de mondtam, egyszer csak rend lesz a lakásban és tudok majd fotózni, rumli nélkül is:-).

M._áskor is sütök ilyet, mert olyan jó volt:-)

A pisztráng és én

2009-04-09T02:35:00.001-07:00

Az úgy volt, hogy nem eszem halat. Nem ettem. Mert utálom a balaton ízű halászleveket, nekem mind olyan mintha úsznék oszt utánatolnék egy kis paprikás hagymát. FÚJ! Ne is akarjon senki rábeszélni. Így nem ettem régen pisztrángot sem. Egészen addig míg Gábor barátommal (és Tamással) nem rúgtunk be istenesen a nagy ijedtségre és hidegre való tekintettel, ami egy szezonnyitó áprilisi! raftingtúrát jelentett a 2 fokos Soca-ban:-). Jó lett volna, ha nem úszom végig a teljes felső szakaszt magas vízállásnál. No, akinek halálközeli élmény kell bátran ajánlom, nem, nem elrettentésnek, mert én azért is visszamentem utána és megeveztem, egyszerűen csak akkora adrenalinlöket beesni egy zúgóba, hogy vetekszik egy ejtőernyős ugrással, bár azt még nem próbáltam. De akarom! :o) Szóval Szlovénia, ha még nem lenne tiszta a dolog, seggrészegen bevodkázva beesünk a Vančar-ba (nem tudom újjáépítették-e, mert szétesett egy pár évvel ezelőtti földrengésben ami éppen egy héttel a mi érkezésünk előtt volt, hogy fokozzuk az adrenalint:-) és akkor az én Gábor barátom azt mondta, minden ellenvetést kizárva, hogy bazd meg te itt pisztrángot fogsz enni, ennyi. És én még kultúrált voltam, mert ők a fejét is betolták úgy egyben, ahogy van. Na az gusztustalan volt, a hal viszont nem. Azóta így készítem ahogy ők, azaz nem, hanem fejezem be, a tetejére gremolatat locsolva. A gremolata jó nagy csomó petrezselyem, fokhagyma, (nálam olívaolaj is) és citromhéj keveréke, hagyományosan ossobuco mellé tálalják, de HALRA isteni finom, tessék nekem hinni és mihamarabb kipróbálni. Tehát aki nem szereti a halat, lehet ezzel kezdeni. Nem kezdek itt az egészségről papolni, de heti egyszer ez nagyon belefér (Csarnok, alul beugróban a halas, rákok és polipok a pulton, egy pisztráng 500,-HUF körül van, szóval még csak nem is drága egy kajára), de kezdhető Szlovéniában is, én valahogy a Szalajka völgyben nem annyira szeretem, az enyém mindig finomabb lesz:-))), nem utolsó sorban aranyárban mérik én meg szeretem a halat fűszerekkel készíteni, ők nem.

Szóval ez nem is annyira recept, inkább leírom, hogy egy napra teli tömtem a halaim hasát a zöldfűszereimmel (zsálya, kakukk, rozi, öreganyó), kis olíva meg foki kívülre és bepihentettem őket a hűtőbe. Másnap az ember egy órás próbálkozása után meggyújtottam 5 perc alatt a brikettet (váháhá teremtés koronái:-), leégettem parázsig és ráhajítottam a halaimat, ilyen lett az említett katyvasszal a végén meglocsolva (sajna a bőre lefittyent):

Mellé párolt mángold ment (Csarnok D7-D8-as zöldségesek, 200,-HUF körül egy darab) és pirított házi rozskenyér. Édességnek karikára szeltem narancsot, megkentem mézzel (kurva jó ki ne hagyjátok!!!), és a végén azt is feltettem a maradék melegre, így a méz rákaramellizálódott a szeletekre, kicsit fahéjjal szórtam, isteni finom na! Lehet bármi más gyümölccsel, de ez valahogy kiemelkedően rohadt jó, kardamont is elvisel egy cseppet aki szereti.

Na szóval grillre fel, halevők előnyben. Mert talán én is annak mondhatom magam egy ideje.

M.

Nincs időm főzni ellenes kampány,- karalábéfőzelék

2009-04-09T02:18:00.000-07:00

Egyszerűen ide nem is nagyon lehet mit írni. Napok óta figyelem, hogy egy-egy egészséges ebédet valóban fél óra alatt el lehet készíteni, szóval csak hajrá egészséges táplálkozás meg minden.

Két tányér főzelékhez

1 nagy karalábé
1 kanál zabpehelyliszt
1 bögre tej
1 bögre víz
Vaj vagy olíva a pároláshoz
Petrezselyem, só, bors
Feltétnek amit szeretnénk, nekem 4 szelet hagyományos füstölt tarja

Karalábét kockáztam, a tarja visszamaradt olívás zsírján éppen hogy csak pároltam (átforgattam), még harapni lehetett. Só, bors, egy kanál zabpehelyliszt rá, majd felöntöttem a langyos tejjel, így nem csomósodott, ez gyors és egészséges rántásféleség. Nem kell külön variálni vele. Öntöttem még hozzá vizet, ízlés szerinti sűrűségre felengedve talán egy bögrényit. Ja és némi pirospaprika is ment bele, de ez elhagyható. Lehet fehéren petrezselymes is csak úgy pőrén.

Íme:

Jó étvágy!

M.

Borjúbécsi, elronthatatlan?

2009-04-01T09:13:00.000-07:00

Az első kérdés ami felmerül, hol vesz az ember megbízható borjúhúst. Szépen szeletben, ahogy az megírva vagyon, nem több mint másfél centisre vágva, frikandót, diót vagy felsált (combrészek). Frissen, nem növendék marhából. Aki még nem járt a "fiúknál", most javaslom ezen a blogon talán másodszorra, majd ha lesz érzekésem egy teljes posztot is szánok nekik, szerintem mindenképpen megéri. Katt a linkre az idézőjeles fiúknál szóra!

Kétheti rendszerességel megfordulok náluk lassan több mint egy éve szakadatlan. Jómagam Fűszeres Eszter egyik körkérdését követően jutottam el hozzájuk, egy kommentelő írta be, hogy a Csarnokban jobb hátul csodálatos pihentetett marha bélszín, hátszín, T-Bone (Magyarországon máshol ilyen nem kapsz!) és más ritkaságszámba menő húsféléhez és belsőséghez (bríz) juthat akinek nem mindegy, hogy milyen húst tesz a vasárnapi asztalra. Vagy a kedd estire:o).

Borjúbécsi krumplisalátával és sült zellerrel 4 személyre

1 nagy zeller hasábokra vágva
4 szelet borjú hús az említettek közül
Étvágy szerinti mennyiségű krumpli kb. 70-80 dkg
Lilahagyma
Só-bors-olívaolaj
4 tojás, simaliszt és morzsa* a panírozáshoz
*lehetőleg házi készítésű friss morzsa

A zellert ahogy látszik hasábburgonya formára vágtam, olívaolajjal vékonyan összemasszíroztam, borsoztam, sóztam és a lehető legnagyobb hőfokra belöktem a sütőbe, megvallom így sem sikerült ropogós állagot elérni, ám mindegy, legalább egészséges volt ugye. És finom. Miközben sült, a húsokat fólia alatt klopfoltam, sima felületű klopfolóval, nem a trancsírozós felével. Érdemes a Bűvös Szakács sütési praktikáit követni hátha, mert nekem nem lett levegős a bunda, ennek ellenére a fogyasztás közben nem találtunk kivetnivalót a végeredményben:o). Szóval liszt, tojás és azonnal morzsa, én úgy gondolom, hogy egy kis szárítás jót tesz neki. Hja, fűszer csak só és leheletnyi bors. A hentesem szerint elég csak megijeszteni vele:-). Úgy tettem. Én olajban sütöttem, most éppen nem volt kedvem (ugye tudjuk ez mit jelent) mogyoróolajban sütni vagy vajban, de így is finom lett. Fontos, hogy nagyon forró legyen az olaj, a hús ússzon a felszínen, de ne legyen benne annyi, hogy elmerülhessen. Akkor jó. Nagyon hamar kész, pár perc az egész, színén lehet látni. Ilyenkor jut eszembe, mikor kiskoromban anyu, meg a nagyi is rendre lefedte a rántotthúst, mondván, csak akkor sül meg rendesen. Hogy utáltam! Mondjuk a rántott csirkecombot még most sem tolerálom, de ez egy másik poszt későbbi témája lesz. Talán.

Krumplit a salátához héjában főztem, öklömnél kisebbeket kicsit több mint fél órán keresztül forrástól számítva. Két fej lilahagymát felkarikáztam és ecetes, sós, borsos, cukros lébe (víz) tessékeltem az egész bagázst. Hűtést kíván, tehát jó reggel elkészíteni. Tálalás a képen. Finom volt.

Érdemes a drágább alapanyagokból riktábban enni, ez itt a tanulság. Hétköznapokon pedig előnyben részesíteni az idény szerint kapható zöldségeket és levesnek, főzeléknek elkészíteni azokat.

Legalábbis szerintem.

M.

Gordon Ramsay citromtortája

2009-03-29T02:40:00.000-07:00

Pár héttel ezelőtt egy szülinapra adtam elő, a recept sem túl bonyolult, de az eredményt egyértelműen azzal tudom érzékeltetni, hogy az egész torta elfogyott 5 ember által egyetlen délután alatt. Nem szokott ez megesni tortákkal.

Tehát a hozzávalók 5-8 személyre

500 gr édes omlós tészta*
2 nagy vagy három kis tojás
4-5 nagy tojássárgája
180 gr demerara nádcukor
2 dl nagyon jó minőségű sűrű tejszín (Cserpesnek van)
2 egész citrom leve
Creme frainche a tálaláshoz**
**recept Váncsa könyvében, nálam mascarpone és tejföl keveréke helyettesítette

A tésztát kinyújtom majd kibélelem vele a kapcsos kör alakú tortaformát, oldalát is, alját is. Szerintem kell a fél kiló tészta, bár Ramsay csak 300 grammot ír. Kinek hogy. Hűtőbe teszem 20 percre. Sütőt 190 fokra előmelegítem, tortaformát kibélelem sütőpapírral vagy alufóliával és sütőbabot (lehet rendes nagy szemű bab, rizs, vagy apró hamis babszemek, konyhafelszerelés boltban kapható jobb helyeken, ám némiképp felesleges, a bab ugyanúgy megteszi) szórunk a tetejére. Azért érdemes így elősütni, mert az eredményünk teljesen egyenletes sütemény felület lesz. 15 percre sütőbe teszem a tésztát babostul. Kiveszem, leszedem a papírt, babot és visszateszem még 5 percre. Kicsit barnás lesz, de nem ijedünk meg, így van rendjén. Később már csak nagyon alacsony hőfokra kerül vissza, akkor pedig nem sülne meg a tésztánk.

Tálban felverem a tojást, tojássárgákat, cukrot majd hozzákeverem a tejszínt. Végül a két citromunk levét. A krémet a tortalapba öntjük és 50-60 percig sütjük 110!!! fokon a süteményt. Mikor kivesszük a közepe még enyhén lágy, de a hűlés közben megszilárdul.

Tálaláskor lehet rá porcukrot égetni akinek van konyhai lángszórója, vagy simán csak porcukrozni is. Nekem ahogy írtam a tejfölös mascarpone ment mellé a tányérra, de akinek nincs meg a Váncsa könyve hamarosan előkotrom, hogyan is kell creme frainche-t előállítani házilag.

*Édes omlós tészta, 500 gr: 125 gr szobahőmérsékletű vajat 90 gr demerara nádcukorral nem túl finomra keverünk, turmixban vagy robotgépben. Esetleg kézzel, úgy is jó lesz. Megy hozzá egy nagyobb tojás, gyúrás, 250 gr simaliszt, gyúrás, lapítás, hűtő. Fél órát várunk vele hűlni nyújtás előtt. Ennyi.

Nagyon állati finom, szóval hajrá.

M.

Ui.: Megtaláltam a receptet Jamie könyvében is, szóval lehetne akár Jamie citromtortája is, vagy akár az enyém némi módosítást követően:o).

Mascarpone-s édesség

2009-03-28T02:29:00.000-07:00

Hadd ne írjak tiramisut mert ez nem az, de mégis, mindegy, szerintem készítsük abból amit a hűtőben találunk. Ezt mindösszesen 10 perc alatt raktam össze. 4 személyre elegendő a mennyiség, a láthatónál kisebb poharakba osztva, mert ebből csak három lett.

Ezek kellenek: babapiskóta, (nekem a Lidl-ben kapható tökéletes), egy (két) erős presszókávé, fehér rum (ez volt itthon, bár eredetileg Amaretto), 250 gr mascarpone, 2 tojás, egy rúd vanília kikapart belseje, nádcukor ízlés! szerint, 1 deci tejszín.

Babapiskótákat rumos kávéba mártom. Összetörve teszek egyet a pohárt aljába.

Kikeverem a tojássárgákat a cukorral, ráöntöm a sajtot és a tejszínt, keverem jó sokáig habosra, édesítem, vaníliát teszek bele és a végén belekeverem a külön felvert tojásfehérjéket. Óvatosan, nem összetörve.

Piskótára krémet öntök. Egy áztatott piskótát a pohár oldalába teszek. Krémre újabb tördelt piskóta. Krém, kakaószórás, hűtő. Kész.

Macaroon Ramsay:o)))

Ui.: eggyel több tojással ugyanez a mennyiség kitölti a képen látható, de négy (nem három) ikeás poharat. Könnyebb és habosabb is. Most vár a hűtőben. Csak bírjam ki...

Dió, kacsamell, egymás mellé álmodva

2009-03-28T01:57:00.000-07:00

Mára elég lesz, így ezzel a recepttel gyors leszek, nem magyarázok feleslegesen, a fogalmazásom úgyis meglehetősen pongyola. Reméljük, csak egyelőre. Majd belejövök, s talán, a fotózásba is:-))).

Hozzávalók 4 személyre (szerintem 4 személyre)

1 egész hízott kacsamell
15 dkg dió
1 deci tejszín
5-6 kanál olívaolaj
Zöldfűszerek
3 gerezd fokhagyma
Só, bors
Olívaolaj, vaj
25 dkg (szárazon) farfalle
Díszítésnek némi koktélparadicsom és rukkola (rucola, borsmustár)

Kacsamellet besóztam, borsoztam, bekentem fokhagymával és az apróra vágott zöldfűszerekkel, esetemben a kerti megszokott, kakukk és rozmaring jött számításba. Hagytam pihenni zárt dobozban pár órát szobahőmérsékleten. Gondolom jól tettem:-D. Amikor meguntam, beirdaltam a bőrét átlósan majd arra merőlegesen is, és forró, nagyon forró serpenyőben addig sütöttem, míg a zsírja szinte teljesen ki nem sült belőle. Közben párszor érdemes leönteni a kiolvadt matériát, nehogy párolásba torkolljon ez a jó kis előkészület. Ha a bőrös oldal kész az újra szárazra törölt serpenyőben a húsos oldalt is megpirítom, maximum két percig végezve a műveletet. Ez után két út járható. A gyors: 200 fokos sütőbe dugod lehetőleg ugyanabban a vas serpenyőben amiben elősütötted és vársz vele 8-10 percig. Így rozé a kacsamell. Aki nem szereti rozé (javasolom igyekezzen megszeretni!) az várhat vele 15-20 percig is, vagy kipróbálja a kevéssé költséghatékony vonalat, ahogy tegnap én is készre sütöttem a kívánatos melleket. Tehát az elősütést követően kb. 70 fokos sütőbe dugtam őket és 1.5 órát toporogtam, illetve kóstolgattam az egyik kedvenc boromat, aminek még ma is az utóhatását sírom. Nem, a bor nem volt rossz, én vagyok meglehetősen érzékeny mindenféle tudatmódosító megmozdulásra. Még a cigarettára sem tudtam rászokni, pedig tinédzserként igyekeztem keményen:-). Tudom jó nekem. Na visszakanyarodva. Bárhogy így járunk el, a kacsa kikerülte után közvetlenül az ELŐMELEGÍTETT (főleg az alacsony hőfokos készítésnél kiemelten fontos) tányérra helyezett húst lazán fóliával fedjük, 10 percig még várunk ha bírjuk addig.

Kifőzzük a tésztát. Al dente. Persze. Összeturmixolom a diót az olívaolajjal, tejszínnel, fokhagymával és kevés sóval. Tésztát vajjal forrón összekeverem, ráöntöm a diós cuccot is, keverem és ízlés szerinti sajttal szórom, ha akarom. Én gorgonzolát álmodtam a közértben hozzá, de jó bármelyik parmezán is. Ha éppen kaptunk és nem kell a Culinarisba zarándokolnunk érte.

Nagyon finom volt. Laktató is. Tápanyag is. Ami belefér. Képen látható módon táltaltam.

M.

Onyx-ban jártam

2009-03-28T01:24:00.000-07:00

Már megint a Bűvös Szakács. És nem, nem fizetnek érte:o)

Az úgy volt, hogy Széll Tamás kinn járt a Haeberlin háznál és egy hétig volt szerencséje ellesni az ottani fogásokat, méltán népszerű ízeket. Néhány ilyen-olyan kommentet követően Hamvas Zoltán lehetővé tette a blog olvasóinak, hogy az egyébként 12.900,-Ft-os menüt 6.900,- forintért végigkóstolhassuk. Nem bántuk meg. Bort is kaptunk, isteni volt.

Fejben lepontoztam persze, kiszolgálásból csillagos ötös, a menüt nem szeretném skálára állítani, mert nem értek a témához olyan hihetetlenül kiemelten, így csak ízlik, nem ízlik alapon tudom mondani, hogy azért erősen a tízes felé közelített, már ha tíz számjegyből állna az a skála.

Az előételben a libamáj valóban tökéletesre volt készítve, erre nagyon allergiás vagyok, ha túl véres, mászós, akkor nem eszem meg, ha kiszárad, akkor sem. Ez mindent egybevetve semmi kivetnivalót nem hagyott maga után. A libamájhab nekem sok volt, - nehéznek tűnt - annak ellenére, hogy ízben semmiképpen sem tudnék belekötni. Alatta a kagyló kissé el is veszett szerintem. A mellé adott briós zseniális, ezt hamarosan ki is kísérletezem, hogy itthon is elő tudjak állítani ilyen egyszerre levegős, ám de ropogós csodát.

Ne feledjem az elő-előételt, a füstölt ízű zellerhab nagyon eltalált, a fürjtojás kissé sótlan, de így is élvezhető volt. Most ettem először fürjtojást, ne mondjátok el senkinek:o))). Legjobban a véres hurkalevest vártam, végül kissé csalódtam benne. Nekem túl édes volt. A hozzá kapott almaropogós zseniális. Kérek még, sokat:-D. Mivel nem vagyok halas, külön kérem kiemelten értékelni, hogy a homárt megettem, a kagylós májhabot pedig megkóstoltam, tehát előzőről is van véleményem, naná. Szóval a homár nekem eléggé elveszett a mousselini-ben, valamiért csak a mindenáron egybetartó tokra tudtam koncentrálni, amiben a tok egyben tartójának a jelenléte zavart egy kevéssé. Nem sikerült rájönnöm, de gyanúsan zselatinnal volt összetartva. Esetleg agaragar. Mondom, nem értek hozzá.

Számomra a vacsora fénypontja volt, de biztos nem kapok ezért piros pontot sem Tamástól, sem Szabinától, lévén, hogy nagy (erről később egy posztban bővebben) fagylaltrajongó vagyok, az a granité, ami cigánymeggyből készült és szegfűszeggel illetve mentával ízesítették. Nagyon eltalálta az ízlelőbimbómat egyfelől, másfelől pedig megágyazott a szarvasnak, amiről ódákat tudnék csak zengeni. Partneremnek a lapocka,

nekem a gerinc ízlett jobban (1,5 óra 65 fok ennyit tudtam meg a nagy hallgatózásban), de mindent egybevetve valóban ez volt a FŐ-fogás, a menü királynője. A szarvas mellé káposzta trióként aposztrofált "köret" jó ötlet volt, ízben se nem édes, se nem sós, ráadásul nem az a megszokott köménymagos anyu főzte vonal. A tál közepén látható kis krumpligombóc szerűségre (hasonló töltelék volt benne mint a káposztás pirogban) meg is jegyeztem, hogy ilyen Szlovákiában nagyon sokat ettem síelés közben, előtt és után, igen egyszerű és ízletes dolognak tartom. A lapocka-pörkölt tetején a pohárban kelkáposztahab volt, a gerinc mellett a lila káposzta (vörösborral) és középen a már említett gombóc látható.

Desszertben a kesernyés narancs nagyon ízlett, a fagylalt kellőképpen jellegtelen (jó értelemben) volt a domináns narancs íz mellé, a bónusz csokitálat meg elloptuk a szomszédunk asztaláról is, mert ott hagyták felelőtlen. Na nehogy már ne garázdálkodjunk egy kicsit legalább, ha bejutottunk egy ilyen étterembe:o))).

Csak néhány képet sikerült lőni, sajnos előbb bontottam le minden tálat, mint sem hogy észbe kaptam volna.

Legközelebb április végén terveznek hasonlót, spárgaszezonban, én mindenképpen ott leszek.

Macaroon

Ossobuco alapokon hamisan, de finomat

2009-03-27T23:56:00.000-07:00

Borzalmasan lassan érő típus vagyok, de a jobb később mint soha elve alapján azt hiszem nincs okom a búslakodásra. A Született Feleségekben hallottam először az ossobuco-t, nem kertelek, azt sem tudtam micsoda. De mióta hozzáértő henteseim vannak, a kérdés nem kérdés többé, mindenre megadják a választ. Szóval a fiúknál megtudtam miből készül, a Bűvös Szakácson pedig azt is, hogy hogyan.

Az alapanyag története is igen egyszerű, ember kiment a piacra, mondtam neki, hogy vegyen húst, (nem Csarnok) neki pedig sikerült elhoznia kettőnknek! 4 db 4 centis vastag szelet marha rostélyost (magas hátszín) CSONTON, amit mindenkinek ajánlok aki költséghatékonyan szeretne jó marhát enni. Elkészítése amúgy itt. Észrevettétek, megtanultam linkelni:o)))?

Szóval fogom ezt a paradicsomos ossobuco változatot. Meg a rostélyos szeleteket.

Hozzávalók(nak csak a képzelet szab határt, ha valami kimaradt a leírást tessék elolvasni figyelmesen:-)

Szárzeller 1-2 szál (Csarnok D7-8 zöldségesnél kilóra is kapható)
Zellergumó egy öklömnyi
Répa 4-5 szál ez a fajta
Vöröshagyma 2 kisebb, vagy egy nagyobb
Póréhagyma két szál
3 paradicsom, nagy húsos fajta hámozva kockázva
Gomba (kék doboz tömeggomba jelen esetben sajnos)
Zöldfűszer csokor (oregano, zsálya, kakukkfű és rozmaring)

A hagymákat apróra vágva olaj és vaj keverékén párolom majd a végén egy csipet nádcukorral karamellizálom. Mindenféle zöldséget apróra, akár julienne-re vágok és ráhajítom a már karamellizált hagymára. Adok neki 20 percet, mert az ízek körülbelül ennyi idő elteltével adják igazán ki azt az édeskés vonalat amit jelen recepttel elérni igyekezünk. Közben a 4 szelet rostélyost natúr 2-2 percig sütöm mindkét oldalon vékony olívaolajon. Amikor mindkettő kész, ráfektetem a húsokat az előkészített ragura, felöntöm fehérborral (nálam Neszmélyi Irsai Olivér volt, de rozéval is lehet próbálkozni) egy egész üveggel, platnit teszek alá, ráfektetem a fűszercsokromat, kislángra veszem, fedőt teszek rá, sózom borsozom bőven. Ez után én adtam neki közel négy órát, de megérte.

Mielőtt tálalnánk 4-5 gerezd fokhagyma, marék friss petrezselyem és egy citrom lereszelt héjának keverékével készre ízesítem, majd beledobok jó néhány kocka jeges vajat amivel a mártást megkötöm, eképpen a végleges sűrűséget biztosítom vele. (nagyon okosakat írok, pedig nagyon egyszerű, csak olvasom a Bűvös Szakácsot:-). Ezt úgy hívják (mármint a petrusos keveréket), hogy gremolata, én is most tanultam, meglehet a nyári bográcsolásoknál tudatlan is alkalmaztam, ebből is látszik, hogy született zseni vagyok:-D.

Köretnek ekkor éppen kockára vágott és natúr olívaolajjal összekeverve sózva, sütőben sütött sültkrumplit kínáltam, de nagyon el tudom képzelni puliszkával is! Sőt, szoktam olyat, hogy a puliszkát elkészítem, kis tallérokat formázok belőle és ugyancsak nagyon vékony olívaolajon ropogósra sütöm őket. A kukorica nagyon finom ha megpirul.

Próbáljátok ki, tényleg nagyon megéri, a hús állaga és a hihetetlenül sűrű szaft (fontos, hogy csontos hús legyen!) simán előkelő vasárnapi ebéddé avanzsálja a fogást!

Macaroon

Ui.: majd elfelejtettem, most látom a képen: salátát is tettem ki mellé amit medvehagymából (már lehet kapni!) és jégsalátából kevertem ki a megszokott "tojásosnokedli" módon, cukor, balzsamecet, só és víz keverékéből.

Zabpelyhes keksz

2009-03-19T01:49:00.000-07:00

Ide most nincs kedvem írni semmit, egy kérdésem azonban van. Ha tartani szeretném az egészséges reggeli vonalat, melyik a legjobb zsiradék ennek a keksznek az elkészítéséhez? Jelen pillanatban vajat használok, de ebben a mennyiségben lehet, hogy nem a legmegfelelőbb választás. Margarint nem eszünk, azt ne ajánljátok. Kösz:-)

15 dkg puha vaj
csipetnyi só
1 tojás
Max. 5 dkg szőlőcukor és folyékony édesítő az ízlés szerinti édesség eléréséhez*
15 dkg zabpehely (lehet müzli is!)
10 dkg zabpehelyliszt
1 kiskanál szódabikarbóna

*bármilyen egészséges cukor használható: nádcukor, szőlőcukor, gyümölcscukor és akár az édesítő el is hagyható vagy fordítva, a cukor hagyható el és használhatjuk csak az édesítőt. Én azért keverem, mert így a legjobb szerintem. Nem lesz mű íze, senki nem veszi észre a kristálycukor hiányát.

Ennek az adagnak én a dupláját használom, a vajat kicsit visszavéve benne olyan 20-25 dekára, ebből lesz egy normál tepsinyi nagyméretű kekszünk, amiből két darab elég is reggelire. Amit tegnap találtam ki és nagyon bejött. Kevesebb zabpehely és liszt használatával az elvett száraz mennyiséget őrölt mogyoróval pótoltam, esetünkben a dupla adagnál olyan 20 deka volt az őrölt mogyoró és éppen csak annyi zabpehelyliszt, amitől ragacsos sűrű masszát kapunk. Amit a hozzávalókba nem írtam: mazsolával, aszalt gyümölccsel, fűszerekkel (mézeskalács vagy csak egyszerűen fahéj) tuningolható a dolog. A képen ez a mogyorós van, isteni lett. 180 fokos sütőben sütöm légkeverésen maximum 15 percig, mikor kihűlt kekszé válik, nem kell érte aggódnunk hűlés közben.

Jó reggelit.

M.